Vendégposztolónk folytatja politikai kommunikációs iskoláját.
_________________________________________________________________________________
6 Könnyen Megjegyezhető Kommunikációs Alapszabály Fiatal Politikusoknak avagy hogyan győzheted le legnagyobb politikai ellenfeledet, Önmagad
Kedves Fiatal Politikus!
Egy biztos. Varga István nem olvasta az Állóvíz blogot. Vagy ha olvasta, nem fogadta meg az ott megjelent (neki is szóló) Első Szabályt.
Pedig érdemes lett volna megfogadnia. Hiszen ebben a cikksorozatban arról lehet olvasni, hogy miként maradhat valaki politikus hosszú ideig úgy, hogy nem nyírja ki legnagyobb politikai ellenfele, önmaga. Érthetetlen, hogy az Első Szabály internetes közzététele után még vannak politikusok, akik nem ismerik, és megsértése miatt mennek a levesbe:)
Varga István esete real time bizonyíték az Első Szabályra, és kortárs jellege miatt éppen kapóra jön Neked ahhoz, hogy megismerkedj a Második és a Harmadik Szabállyal.
Mit is mond az Első Szabály? „Soha ne nyilatkozz! Ha megszólasz, hibázol. Abból soha semmilyen bajba nem keveredett még senki, hogy nem beszélt. Viszont a beszéd már sok sorsot döntött romba.”
Mi lett volna, ha Varga István nem nyilatkozik, csak ül csendben? Semmi. És mi lett így? Kommunikációs Armaggeddon zúdult a fejére, a Fidesz 2014-ben valószínűleg nem teszi befutó helyre. Örülhet, ha dobnak neki egy járási hivatalt valahol az Alföldön.
Az ok és az okozat közötti összefüggés annyira nyilvánvaló, hogy méltatlan is lenne tovább magyarázni az Első Szabály helyénvalóságát, alapvető igazságtartalmát. Nincs is több teendő számodra, kedves Fiatal Politikus, minthogy kövesd.
Ha mégis úgy gondolod, hogy te ennél sokkal okosabb vagy, és ezért rád a szabály nem vonatkozik, vagy jogosult vagy rugalmasan értelmezni, akkor boncoljuk meg kicsit a szöveget, ami Varga István végzetét okozta.
Írásban előre bejelentett, késő esti felszólalását a szerény számban megjelent, de annál lelkesebb képviselőtársak tableten, mobiltelefonon is követték a háttérben.
A mérsékelt hangvételű és gondolati vonalvezetésű mondókában volt „strindbergi házasság”, „sui generis tényállás”, szakmai véleményekre hivatkozás, aztán jött a „Végezetül…” fordulat és:
„Talán vissza kellene állítani a családnak, a gyermekvállalásnak a rangját és szerepét, talán a (!) anyáknak vissza kellene térni elsősorban a gyermeknevelés mellett (sic!), és elsősorban azzal kellene foglalkozni, hogy ebben a társadalomban ne egy vagy két gyermek szülessen, hanem három, négy vagy öt gyermek. És akkor lenne értelme annak, hogy jobban megbecsülnék egymást, és fel sem merülne a családon belüli erőszak.”
A szó szerinti leirat aláhúzott részében elkövetett nyelvtani hibák is jelzik, hogy itt kitért egy gondolati sablonból, vagy leírt szövegből. Ez az a végzetes hiba, amit a szónoklat hevében Te is elkövethetsz, okos Fiatal Politikus, ezért jobban teszed, ha tartod magad az Első Szabályhoz.
Bármennyire is egyeztetett egy szöveg a központtal, esetleg maga a Nagy Ember vagy a fullajtárjai kérnek fel egy nyilatkozatra, hajlamos lehetsz kísértésbe esni, hogy saját gondolataidat is hozzáfűzd, vagy egy kis „színt vigyél” a nyilatkozatba. És akkor hamar a szemétdombon találhatod magad. Mindezt pár másodpercért, pár szóért. Az élet igazságtalan tud lenni.
Húzzunk ki néhány mondatot ebből a nyilatkozatból:
„Talán vissza kellene állítani a családnak, a gyermekvállalásnak a rangját és szerepét, talán a (!) anyáknak vissza kellene térni elsősorban a gyermeknevelés mellett (sic!), és elsősorban azzal kellene foglalkozni, hogy ebben a társadalomban ne egy vagy két gyermek szülessen, hanem három, négy vagy öt gyermek.És akkor lenne értelme annak, hogy jobban megbecsülnék egymást, és fel sem merülne a családon belüli erőszak."
Ha csak a nyelvtanilag dupla hibás, első áthúzott félmondatot elhagyta volna, akkor valószínűleg a további áthúzott mondat sem okoz felhördülést. Ha mindkét áthúzott mondatot kihagyja, nincs az a nőjogi civil amazon, aki beleköthetett volna a felszólalásba. Ennyin múlt.
Jelenleg senki nem tudja (a világon), hogy Varga Istvánnak igaza van-e, vagy sem. (Elképzelhető, hogy ő a modern kor Semmelweise, akit körberöhögnek triviális megállapítása miatt, aztán…) De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy mit gondolnak róla és kijelentéséről azok a véleményformálók, akik ma Varga István személyes sorsát befolyásolják. Elemzésünk szempontjából csak a végeredmény számít, és ennek alapján Varga István bajban van.
De mit kell ilyenkor csinálni? Erre ad választ a Második Szabály.
Második Szabály: Ha baj van: hallgass, hallgass... és aztán hallgass tovább
Ennek a szabálynak a jelentősége abban áll, hogy ha egyszer már olyat nyilatkoztál, amitől bajba kerültél, akkor:
- Tanulj a hibádból. Mi garantálja, hogy a hibát magyarázó nyilatkozatod nem hoz újabb bajt a fejedre? (Hozni fog, ez garantált.)
- Az újságírók azért keresnek, mert magyarázkodást akarnak hallani tőled. Ők tudják, hogy aki magyarázkodik, az vert helyzetben van, és nem kell semmi mást csinálni, csak leadni a nyilatkozatát. Az illető a saját sírját ássa.
Ilyenkor jönnek azok a „priceless” mondatok, amiket az origo.hu ki is tudott húzni Vargából:
- (Kérdésünkre, hogy jó helyen járunk-e, a képviselő azt felelte:) "Igen, én vagyok. Az emancipáció híve, Varga István."
- (Nem akart részletesebben nyilatkozni, annyit mondott: sajnálja, ami történt, annál is inkább, mert szerinte) „Jeruzsálemtől New Yorkig mindenki erről beszél"
- (direkt nem nézi, hogy a Facebookon mi megy róla, mert) "nem akar szívrohamot kapni"
- (A képviselő visszahívást ígért, majd a beszélgetés végén egy szólással búcsúzott, amely szerint) "nem az a legény, aki adja, hanem, aki állja".
Lehet, hogy az a legény, aki állja, de Te, kedves Fiatal Politikus, inkább messziről kerüld el annak a lehetőségét, hogy állnod kelljen.
Ez a személyes kedvencem: „Igen, én vagyok. Az emancipáció híve, Varga István.". Érezte, hogy a nőjogi szervezeteknél most úszik, ezért szeretett volna valami olyat mondani, ami tompítja a kijelentés élét. Pedig – ha már megszólalt – ezt kellett volna mondania: „Igen, én vagyok. A gyermekszülés híve, Varga István." (Hogy miért ezt, arról majd a Harmadik Szabálynál...)
Minden csoda három napig tart. Ha már egyszer hülyeséget beszéltél, a baj megtörtént. További magyarázkodásod, „kontextusba helyezésed” csak olaj a tűzre. Ezt szó szerint kell érteni. Az újságírók élvezettel fogják újabb és újabb, a nyomás terhe alatt egyre esetlenebbül fogalmazott nyilatkozataidat vesézgetni (ha pedig eleve hazudtál valamit, csak további hazugságokba fogsz keveredni).
Ilyenkor tehát el kell bújni, nincs mese. Telefon kikapcs, és ha megteheted, utazz el vagy zárkózz el egy hétre bárhová, ahol nincs hozzáférésed belföldi hírekhez. Ezzel elkerülöd, hogy bepánikolj a rólad szóló híradásokon, amely felesleges kommunikációs kényszerhez vezethet. És reménykedj, hogy hamar elfelejtik az ügyedet. Esetünkben Varga Istvánnak akár szerencséje is lehet, mert a mai (szerdai) híreket már „elviszi” a terroristagyanús, vízi pisztolyos Luke Skywalker központi elhárítása.
Sunyítással persze nem lehet mindent megúszni. A Harmadik Szabály arról szól, hogy mit kell tenni, ha igazán nagy baj van. Varga Istvánnak sem a kijelentése (az egyáltalán nem), sem az arra érkezett reakció (ezt még nem tudjuk) nem érte el azt a szintet, hogy az igazán nagy baj esete fennálljon. Igazán nagy bajban akkor vagy, ha az egész személyiséget, karaktert megrengető, erkölcsileg lealacsonyító, a legszélesebb nyilvánosság által egyszerűen megítélhető helyzetbe kerültél. Ilyen lehet a MAL Zrt. esete, Gyurcsány őszödi beszéde, illetve az azeri ügy.
De hogy ilyenkor mit kell tenni, arról majd a következő részben.
