Ami a magyar nemzet és társadalom legnagyobb rákfenéje, hogy mindent el tűr ok és ész nélkül.
Időnként van pár kósza mohikán, akik minden áron meg akarják mutatni, hogy elegendően bátrak, és ki mernek állni céltáblának a mezőre. Egy apró tényező van, amit viszont nem szabad elfelejtenünk. Amikor bajba kerülnek, csak páran állnak ki értük. S pont ezért nincs erejük, mert nincsenek mögöttük százezrek. De ebben a helyzetben most ő is sokat tesz...
Magyarországon szinte semminek nincs következménye, mindenki bármit megtehet. Főleg azok, akik egyenlőbbek az egyenlőbbeknél. Most épp egy nagyon súlyos bűncselekménnyel vádolta meg Pukli Istvánt a fidesz (így kisbetűvel) hivatalos feljelentgetője, Tényi István. Azt állítja Tétényi, hogy Pukli István lázadást szervez.
A BTK 256. §-a ezt írja a lázadás tényállásáról:
Aki olyan tömegzavargásban vesz részt, amelynek közvetlen célja, hogy
a) az Országgyűlést
b) a köztársasági elnököt
c) a Legfelsőbb Bíróságot
d) a Kormányt
alkotmányos jogköre gyakorlásában erőszakkal vagy ezzel fenyegetve akadályozza, vagy intézkedésre kényszerítse, bűntettet követ el, és két évtől nyolc évig terjedő; a tömegzavargás szervezője vagy vezetője öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Hát amit ez a nagyszerű iskolaigazgató tesz, az közel sem zavargásban baló részvétel, vagy arra való felbujtás. Simán belefér a szabad véleményalkotás józan ésszel elfogadható kereteibe. Csak az oktatással foglalkozik, s nem vesz tudomást arról, hogy komolyabb a baj.
Magyarország komplex gondjának egy apró összetevőjéről beszél, s szóhoz engedi azokat, akik más miatt őket is támogatják. Minden olyan megszólalási lehetőséget elhesseget magától, mely a közoktatás gondjainak hatókörétől egy milliméterrel is kijjebb van. Pont ezért bukott el pár éve az egyetemisták tiltakozó mozgalma is (s vele együtt a HAHA nevű diákszervezet).
Egy-két száz iskola előtt tüntető pár ezer ember semmit nem ér el az orbáni rendszerben.
Az önáltatás magasiskolája
A hétvégén meginterjúvolt Karácsony Gergely nosztalgiával emlékezett a 2011-es karácsonyi láncolásra. Ha valaki nem emlékezne, hozzávetőlegesen 100 lelkes (akkor még egységesnek látszó) LMP-s aktivista a Parlament gépkocsibejáróját zárta el december 23.-án reggel egy törvénytervezett ellen tiltakozva, egymáshoz láncolva magukat.
Hatalmas felhajtás volt körülötte akkor, de a törvényt ennek ellenére aznap elfogadták, s a vele kapcsolatos félelmek nem igazolódtak be. S az LMP és az abból kivált PM is a kiesési küszöb alatt vannak azóta. Nem elhanyagolhatóan azon kiszorításos taktikáknak, melyek az orbáni viselkedést is nagyban leírják.
Amikor viszont Karácsony a szakmai tudását maximálisan latba vetve érvelt a jelenleg is hatályos választási rendszer ellen a Parlamentben, a kövér házelnök rendre utasította, hogy tisztelje meg a házat logikus érveléssel, s nem ákombákom papírfecniket mutogasson. Karácsonynak ettől függetlenül igaza volt, azzal a törvénnyel Orbán bebetonozta a hatalmát. A törvényt elfogadták, s senkit nem érdekelt pár maroknyi ember véleménye.
Orbánt egy dolog kényszeríti megállásra, ha egy helyen sok ember tiltakozik. Gondoljunk a HAHA első akcióira, a netadós tüntetésekre, vagy most a március 15.-ére adott válaszokra. Elsőre ugyan el akarták bagatelizálni a felhívást, de utána színleg engedékenyebbek lett a kormány, s tárgyalni hívott mindenkit.
Az idő Orbánnak dolgozik, és ezt tudja is
De ez ne tévesszen meg senkit. Ez csak terelés és kifárasztás. Orbánt csak a hatalom érdekli, s kifárasztásra játszik. Terel, hűt, majd hagy minden ellenkezést elhalni. Ezt csinálta Torgyán Józseffel, majd a Dávid Ibolyával is. De ugyan ez volt a helyzet a belső ellenfeleivel is. Ő csak a totális hatalomban érdekelt, ha nagy az elégedetlenség, azt kioltja bármilyen áron.
Most épp a tanárokat szalámizza fel. Miközben az iskolák szétesnek, az egészségügy szétrohad, s szociális ellátásban dolgozók ugyan úgy éhen hallnak, mint azok, akikkel foglalkoznak. S amíg az emberek tényleg nem fognak össze egymással és egymásért, addig ez így is marad.
Ennek oka pedig egyszerű, s ezt egy futballista hasonlat teljesen leírja. Aki nem látja át a pályán történő eseményeket, az soha nem fog gólt lőni. Aki nem érzékeli azt, hogy az ő helyzete másokra is kihat, az soha nem fogja előremozdítani a saját helyzetének ez előremozdítását.
