Abszurdisztán folyamatos törekvése, hogy az értelmes gondolkodás képességét minden áron ki akarja irtani az emberekből, nem újkeletű. Ennek egyik legújabb eszköze a könyvkiadók ellehetetlenítése egy teljesen agyrém gondolattal, s az abból következő gazdasági szankcióval (elmaradt adó behajtása büntetőkamatokkal).

A könyvnyomtatás, mint szolgáltatási tevékenység

A kormányzat, pontosabban Pankucsi Zoltán, a Nemzetgazdasági Minisztérium helyettes államtitkára olyan arcpirítóan értelmetlen választ adott arra a kérdésre, miért szolgáltatás a könyvnyomtatás, hogy a gyengébbek kedvéért kénytelen leszek egy érzékletes példával, két -- józan paraszti ésszel -- terméknek nevezhető tárgynak az előállításán keresztül bemutatni, miért érezzük értelmetlennek az indoklást.

Az egyik termék egy fűzött, tipikusan 2-300 oldalas könyv, melynek eszmei értékét nem a fizikai tartalma adja, hanem a benne foglalt írás tartalma, de az előállítása időt, pénzt, s nem kevés szaktudás alkalmazását igényli.

A másik termék vaslemezekből és egy zárszerkezetekből áll, összehegesztés után téglatest alakú, a rozsdás elkerülése végett be van festve. A műszaki áruházak polcain miniszéfként van a termék megnevezve, melynek eszmei értéke a kialakításában (esetlegesen az egyediségében) van, s nem a fém tömegében.

A gyártási folyamat

Az első lépés egy termék előállításakor a megfelelő alapanyagok beszerzése. Egy könyv esetén ehhez megfelelő vastagságú papír, fedelének vastagabb, jobban dekorálható fedőlap, vagy kemény fatábla szükséges, fűzéshez cérna és ragasztó, a nyomtatási folyamathoz festékek, s pár gép, ami a munkát elvégzi

miniszéfhez is kell megfelelő minőségű és vastagságú lemez, maga a zárszerkezet (azt a lakatos előre elkészíti, mint a tipográfiai terveket a könyvkiadó), pár eszköz a daraboláshoz és hajlításhoz, s megfelelő hegesztő berendezés (fémeket tipikusan nem szoktunk ragasztani).

A második lépésben a nyomdában a felületkezelés (a nyomtatás) készül el, hatalmas, akár egy négyzetméteres felületre, amin a könyv különböző oldalai egy meghatározott rend szerint helyezkednek el.

A miniszéf kezelése később, a hegesztés után történik, mert a hegesztés során fellépő több száz fokos hőmérséklet roncsolja a fémfestékek anyagát (megég).

A harmadik lépésben az elkészült lapokat, illetve a fémlemezeket  feldarabolják. Egy lemezvágó és egy irodai vágógép mechanikai felépítése sokban nem tér el. Fizikailag egy nyíró erő lép fel, aminek hatására a nem túl vastag lapok szétválnak kisebb darabokra.

Ha a lemez túl vastag, a fémeknél a darabolást hidegvágóval, flexszel oldják meg, de az eredmény ugyan az. A nagyobb lemeztáblából kivágott kisebb lemezek, melyet a vágás után hajlítógéppel megfelelő alakúra formáznak. Ez felel meg egy könyvnél a lapok összefűzésének, egymáshoz illesztésének.

A negyedik lépésben a kialakított szerkezetet stabilizálják. Összeragasszák a könyvet, illetve összehegesztik a páncélszekrény oldalait. Ekkor kerül a könyvre a külső borítás is. 

A páncélszekrényt az összeállítás után érdemes csak lefesteni, ami technikailag egyszerűbb, mint egy papírlapra milliméter pontosan felvinni egy festéket, aminek az ábrái maximum 8-10 milliméteresek, s mindezt több ezres mennyiségben.

Az értelem kiverte a biztosítékot

Én nem vagyok könyvelő, szemben az édesanyámmal. Én csak a józan paraszti gondolkodáshoz értek. De bárhogy nézem, a fenti két tárgy előállítása nagyon hasonlónak tűnik, nem látok érdemi különbséget. Csak olyat, ami a kétfajta alapanyag (papír és fémlemez) belső szerkezetének, fizikai tulajdonságainak eltéréseiből adódik.

Ha egy IKEÁ-s tárolódobozt vizsgálok meg, ami még anyagában is azonos egy könyvvel, előállítása nem szolgáltatás. Még annak ellenére sem, hogy a megvásárolható "doboz" nincs is összeállítva a kiskereskedelmi értékesítés pillanatában, míg egy nyomda által leszállított könyv igen.

Az indoklás, miszerint az árulás joga nem a nyomdáé, hanem a kiadóé, eléggé álszent, alulról súrolja a Hírcsárda indoklásainak magaslatait. Ha én bérmunkába készítek miniszéfeket, akkor onnantól az én tevékenységem a megrendelő számára már nem termelő tevékenység, hanem szolgáltatás, mert az eladás joga nem engem illet meg, hanem a márkanév tulajdonosát? S az IKEA sem számolhatja el a termékeinek beszerzési árát adóalap csökkentő tételként az ipar(el)űzési adó kiszámításánál? Ugyan már! 

Én nem értem ezeket a kormányzati szakembereket. Nem merik kimondani az igazságot? Pedig nyilvánvaló, ennek az egésznek semmi értelme. Egyszerűen csak arra megy ki a játék, hogy az értelem elmenjen szabadságra.