Abszurdisztán folyamatos törekvése, hogy az értelmes gondolkodás képességét minden áron ki akarja irtani az emberekből, nem újkeletű. Ennek egyik legújabb eszköze a könyvkiadók ellehetetlenítése egy teljesen agyrém gondolattal, s az abból következő gazdasági szankcióval (elmaradt adó behajtása büntetőkamatokkal).

A Siófoki Városi Bíróság bírája a Somogy megyei Kerekiben felállított Horthy szobrot vörös festékkel leöntő és azt közhírré tevő Dániel Péter ügyében az elmarasztaló ítélet (amúgy rongálás) indokolásába belefoglalta, hogy "vádlottnak a szoborállítás elleni tiltakozása a jog által is méltányolt, erkölcsileg pozitív tartalmú, és társadalmilag hasznos figyelemfelhívás volt, magatartásával azonban a szabad véleménynyilvánítás határait túllépte".

Ezen laikus szem is megakad, mert ebben valami tényleg nem szokványos. Mielőtt azonban feltennénk a kérdést, hogy kiléphet-e egy bíró a szerepéből és politikai magánvélemény szerű kijelentést fogalmazzon meg ítéletében, nézzük meg, hogy a bíró kilépett-e a szerepéből.

Valószínűleg ezt fegyelmi ügyben fogják, a jog szerint megítélni, de ettől függetlenül én egy ilyen mondatot nem látok megengedhetőnek akkor sem, ha a bíró ezzel nem sértette meg hivatásának írott szabályait.Kilépett a szerepéből.

És megengedhető-e ez? Ennek a kérdésnek persze csakis annyiban lehet relevanciája, ha olyat mond ezzel, ami a fülemnek kedves, ami egyezik a mi magánvéleményünkkel is. De ez csak a látszat, mert valójába nem lehet ebben az esetben sem. Demokrataként, a jogállamiság híveként és a Fidesz rezsimet majd minden áron leváltandónak tartó polgárként sem gondolhatja senki úgy, hogy az "ügy" érdekében ez is megengedhető. Ha történetesen egyet is ért magával a tettel vagy valami oknál fogva szimpatikus neki Dániel Péter, esetleg amiket művel...

Mert ezzel mi mondunk le mindazon értékekről, amit hétmérföldes léptekkel éppen most akarnak elvenni tőlünk és mi magunk is belesüllyedünk a sárba. Hát idáig jutottunk, hogy ilyen kétségbeesett tiltakozási módokra érzik kényszerítve magukat a jog azon szolgái, akiknek nem tetszik ami ma történik Magyarországon.

A mocskos pénztől, a visszacsurgatott közbeszerzési millióktól, pár befolyásos üzletember érdekeitől, a rövidtávú populista haszonszerzéstől a demokratikus normák kárára, az állami szervek befolyáslásától, a gazdaság magához láncolásától, a pénzpiacok haverok érdekében befolyásolásától.... Folytassátok a sort!

A polgárok is tartsák el magukat! A megvezetéstől, a gondolkodás nélküli cselekvéstől, a kényelmes beletörődéstől, az önként vállalt vakságtól... Folytassátok a sort!

A politika tartsa el! A szerencsétlenebb sorsú polgárokat és a demokráciát. Mást ne nagyon, de őket, ezeket feltétlenül.

A polgárok tartsák el! A szerencsétlenebb sorsú társainkat. A politikát, ami eltartja magát és magától.

Közös ügyeinkért nem kár áldoznunk, hisz a mi javunkat is közvetlenül szolgálja. Ha ezt elmulasztjuk, magunknak ártunk. Ahogy akkor is, ha nem kérjük számon a politikán a rábízott vagyont.

Korábbi posztunk aktuálisabb és váteszibb, mint akkor volt - olvassátok újra.

http://alloviz.blog.hu/2012/03/13/kollektiv_kepmutatas_3

Az egész politikai gondolkodás ott csúszik félre, hogy a szavazatok egy jelentős része érzelmi alapú. A politikai váltógazdaság akkor fog megváltozni, ha végre megérti az átlagember, hogy a gazdaságpolitika az, ami számít, és nem a hangzatos szavak, meg szép elméletek. Most kezdik az emberek érzékelni, a Fidesz csupán imitálja a gazdasági szemléletű gondolkodást, valójában a klientúráját építi. Remélem  az emberek hamarabb az asztalra csapnak, s nem kell megvárni, hogy a nyugdíjak és az állami fizetések elmaradjanak. Abból nagyon sanszos, hogy egy görögországihoz hasonló földindulás lenne.

Matolcsi egy kisvállalat túlélési stratégiáját próbálja egy országra adaptálni, csak az ilyen programok a kisvállalatoknál is leépüléshez, és nem fejlődéshez szoktak vezetni. Az egy gazdasági nonszensz, hogy a beruházásokat minimalizálva, a folyó költségeket leredukálva, kiugró növekedést érek el, mert jól el tudom adni azt, amire eddig sem volt elegendő kereslet.

Másrészt egy vállalat leépíthet egyes területeket, felhagyhat tevékenységekkel, de az állam keze ennél sokkal jobban meg van kötve. Az állam nem élheti fel a jövőjét, forrásokat kivonva az egyébként is durván alulfinanszírozott oktatásból, egészségügyből, szociális ellátó rendszerből.

Az igaz, ha nem megy valami, akkor mást kell csinálni, vagy máshogy. Csak amit most a Fidesz csinál, annak az eredménye számszerűsíthetően nem jó (gondoljunk az árfolyamokra, kamatokra, benzinárra stb.). És evvel párhuzamosan a bérek alig változnak, ami nem más, mint elszegényedés biztos melegágya. A Fidesz mindig arról papolt, hogy növelni kell a belső fogyasztást, de vásárlóerő nélkül ez nem fog menni. Ehhez az egyre szűkülő középosztály nagyon kevés.

A legjobb, amikor olyan kezd el észt osztani gazdasági kérdésben, akiről ordít, hogy nem ért hozzá. Selmeci Gabriellát eddig sem tartottam sokra, de amekkora baromságot mondott pár napja az MNB statisztikájára, az nem volt piskóta. Képes azért valamit hiteltelennek beállítani, mert az nem azonos avval, amit ők állítanak. Mint egy elefánt a porcelánboltban. És ez a szemlélet az ez egész Fidesz kormányzásra igaz.

Nem tudom, honnan veszik azt a gazdasági agyrémet, amit csinálnak, de nem szeretnék Argentínában élni. Nem azért, mert tőlem idegen a latin-amerikai kultúra, hanem azért, mert az ottani biztonsági viszonyok hatalmas belső feszültséget jeleznek. Amit most a Fidesz csinál, az nagyon ebbe az irányba hat. Egy cikket elolvasva arra döbbentem rá, hogyha így mennek a dolgok, akkor megint 3 millió koldus országa leszünk. Ahol pedig sok a koldus, ott a többi embernek sem egyszerű az élete. Ez látszik már most is. A huszadik század első felében mindenkinek volt egy olyan ismerőse, aki kiment Amerikába. Ma mindenkinek van olyan ismerőse, aki Nyugat-Európában él és dolgozik, s nem is akar hazatérni.

A következő érdemi áttörést az a politikai csoportosulás tudja elérni, aki közérthetően meg tud fogalmazni egy gazdasági programot, amivel az emberek is azonosulni tudnak. Olyan alapvető kérdésekre kell a válaszokat megfogalmazni egy ilyen programban, hogy mit, hol, hogyan és főleg miből akarunk fejleszteni, és ezekből mekkora haszonra számítunk. A kapacitás növelése a tervgazdaságban fontos, a piacgazdaságban másodlagos. Ha erre valódi válasz születik, akkor az is világossá válik, hogyan jön vissza a az a pénz, amit az egyes területekbe beleinvesztálunk, s az milyen többlet eredményez vezet társadalmi szinten (nem az adott cég szintjén, az egy állami támogatásnál másodlagos). Én hiszek az emberek erejében, nem kell feltétlen a nagyvállalatok zsebét tömködni.

Miközben lassan befejeződik az Orbán-rendszer kiépítése, az országot sikerül kiíratni a jogállami demokráciák köréből és 2012-ben jó eséllyel befigyel az államcsőd, az ember elgondolkozik, hogy ilyenkor mi a felelős ellenzéki hozzáállás.

Egyrészt jön az a zsigeri reakció, hogy direkt jó, ha fizetésképtelenné válik a büdzsé, ha kivágnak minket az EU-ból stb., mert akkor legalább ráébrednek a zemberek, hogy mennyire elkúrta a Fidesz, és majd jól megbuknak. (Zemberek alatt azokat az - egyébként jóravaló - polgártársainkat értem, akik érdeklődés vagy lehetőség híján nem követik szorosan a belpolitikai eseményeket.) Ennek érdekében egyesek talán még olyasmikre is vetemednének, mint a forint ellen spekulálni, külföldön vad, de megalapozatlan pletykákat terjeszteni a hazai állapotokról és ehhez hasonlók - súlyosbítva azt, ami amúgy is. Nem hinném, hogy ez a megközelítés termékeny lenne: még a mainál is kevésbé vidám az élet egy kirekesztett és fizetésképtelen ország polgáraként.

Másrészt lehet abban is hinni, hogy mindig van remény: kedvesen, halkan susogni okos érveket a fideszesek fülébe, hátha megszívlelik őket. Na persze; hogy azt ne mondjam: muhaha. Volt már erre kísérlet épp elég - jól látható eredménnyel.

De ha nem menő a minél-rosszabb-annál-jobb, ugyanakkor balekok sem akarunk lenni, akkor mégis, mi lenne a felelősséggel vállalható ellenzéki attitűd?

Szerintem a minél-előbb-minél-többen-annál-jobb. Vagyis mindent megtenni annak érdekében, hogy a zemberek (ld. fent), akik talán nem érzékenyek a demokráciaelméleti finomságokra, de nem szeretik, ha valaki kizárólagos uralomra tör, akik talán nem értik az unortodox közgazdaságtan kifejezést, de utálják, ha csökken a fizetésük, szóval mindent megtenni, hogy a zemberek is belássák, nagy a baj. A költővel szólva: a fülükbe ordítani, hogy ébredj fel!

Meg kell tenni ezért mindent - mindent, ami objektíve nem ront az ország helyzetén. Ezért volt jó például a 23-i performansz és tüntetés mint apátiából felrázó eszköz, a szilveszteri kossuthterezés vagy a tegnapi akció - mert megfeleltek ennek a kritériumnak. És remélhetőleg ezért lesz ütős a mai tüntetés is: gyertek ti is fél 7-re!

Tehát minél-előbb-minél-többen-annál-jobb! Vagy van okosabb ötlet?