Abszurdisztán folyamatos törekvése, hogy az értelmes gondolkodás képességét minden áron ki akarja irtani az emberekből, nem újkeletű. Ennek egyik legújabb eszköze a könyvkiadók ellehetetlenítése egy teljesen agyrém gondolattal, s az abból következő gazdasági szankcióval (elmaradt adó behajtása büntetőkamatokkal).
Mondta a Kedves Vezető a katonai díszszemlén és meg is jelent annak rendje és módja szerint a sajtóban leírva az elkapott hanganyag. (Nem, ettől még nem szabad a sajtó, bár kétségtelen, hogy börtön sem jár érte - na de csak egyszer sikerüljön végre kilépni a zUnióból!)
De én meg vagyok győződve arról, hogy a Kedves Vezető - akinek folyamatos kappanosodását alig tudja már az öltönye és a inggallérja fűzőként kordában tartani és a gombok sírva könyörögnek és aki úgy veti oda a szavakat, mint egy első generációs pártfőtitkár - valójában nem ezt mondta. Ez csak az öncenzúra vagy a sorok közötti olvasás képességének hiány lehet.
Szerintem azt kellett, hogy mondja: "Nincs köztük (mikrofonzaj) Kövér, az a halálom...", a "Pocakos Tábornok....(mikrofonzaj)"...
Ha így, nagybetűkkel olvassuk, máris világok bontakoznak ki előttünk, szédítő perspektívákkal arról, mitől is irtózik és mitől nyugodott meg Orbán Viktor. Ezek felfedezése az Olvasó házi feladata...
Vendégposztolónk folytatja politikai kommunikációs iskoláját.
_________________________________________________________________________________
6 Könnyen Megjegyezhető Kommunikációs Alapszabály Fiatal Politikusoknak avagy hogyan győzheted le legnagyobb politikai ellenfeledet, Önmagad
Kedves Fiatal Politikus!
Egy biztos. Varga István nem olvasta az Állóvíz blogot. Vagy ha olvasta, nem fogadta meg az ott megjelent (neki is szóló) Első Szabályt.
Pedig érdemes lett volna megfogadnia. Hiszen ebben a cikksorozatban arról lehet olvasni, hogy miként maradhat valaki politikus hosszú ideig úgy, hogy nem nyírja ki legnagyobb politikai ellenfele, önmaga. Érthetetlen, hogy az Első Szabály internetes közzététele után még vannak politikusok, akik nem ismerik, és megsértése miatt mennek a levesbe:)
Varga István esete real time bizonyíték az Első Szabályra, és kortárs jellege miatt éppen kapóra jön Neked ahhoz, hogy megismerkedj a Második és a Harmadik Szabállyal.
Mit is mond az Első Szabály? „Soha ne nyilatkozz! Ha megszólasz, hibázol. Abból soha semmilyen bajba nem keveredett még senki, hogy nem beszélt. Viszont a beszéd már sok sorsot döntött romba.”
Mi lett volna, ha Varga István nem nyilatkozik, csak ül csendben? Semmi. És mi lett így? Kommunikációs Armaggeddon zúdult a fejére, a Fidesz 2014-ben valószínűleg nem teszi befutó helyre. Örülhet, ha dobnak neki egy járási hivatalt valahol az Alföldön.
Az ok és az okozat közötti összefüggés annyira nyilvánvaló, hogy méltatlan is lenne tovább magyarázni az Első Szabály helyénvalóságát, alapvető igazságtartalmát. Nincs is több teendő számodra, kedves Fiatal Politikus, minthogy kövesd.
Ha mégis úgy gondolod, hogy te ennél sokkal okosabb vagy, és ezért rád a szabály nem vonatkozik, vagy jogosult vagy rugalmasan értelmezni, akkor boncoljuk meg kicsit a szöveget, ami Varga István végzetét okozta.
Írásban előre bejelentett, késő esti felszólalását a szerény számban megjelent, de annál lelkesebb képviselőtársak tableten, mobiltelefonon is követték a háttérben.
A mérsékelt hangvételű és gondolati vonalvezetésű mondókában volt „strindbergi házasság”, „sui generis tényállás”, szakmai véleményekre hivatkozás, aztán jött a „Végezetül…” fordulat és:
„Talán vissza kellene állítani a családnak, a gyermekvállalásnak a rangját és szerepét, talán a (!) anyáknak vissza kellene térni elsősorban a gyermeknevelés mellett (sic!), és elsősorban azzal kellene foglalkozni, hogy ebben a társadalomban ne egy vagy két gyermek szülessen, hanem három, négy vagy öt gyermek. És akkor lenne értelme annak, hogy jobban megbecsülnék egymást, és fel sem merülne a családon belüli erőszak.”
A szó szerinti leirat aláhúzott részében elkövetett nyelvtani hibák is jelzik, hogy itt kitért egy gondolati sablonból, vagy leírt szövegből. Ez az a végzetes hiba, amit a szónoklat hevében Te is elkövethetsz, okos Fiatal Politikus, ezért jobban teszed, ha tartod magad az Első Szabályhoz.
Bármennyire is egyeztetett egy szöveg a központtal, esetleg maga a Nagy Ember vagy a fullajtárjai kérnek fel egy nyilatkozatra, hajlamos lehetsz kísértésbe esni, hogy saját gondolataidat is hozzáfűzd, vagy egy kis „színt vigyél” a nyilatkozatba. És akkor hamar a szemétdombon találhatod magad. Mindezt pár másodpercért, pár szóért. Az élet igazságtalan tud lenni.
Húzzunk ki néhány mondatot ebből a nyilatkozatból:
„Talán vissza kellene állítani a családnak, a gyermekvállalásnak a rangját és szerepét, talán a (!) anyáknak vissza kellene térni elsősorban a gyermeknevelés mellett (sic!), és elsősorban azzal kellene foglalkozni, hogy ebben a társadalomban ne egy vagy két gyermek szülessen, hanem három, négy vagy öt gyermek.És akkor lenne értelme annak, hogy jobban megbecsülnék egymást, és fel sem merülne a családon belüli erőszak."
Ha csak a nyelvtanilag dupla hibás, első áthúzott félmondatot elhagyta volna, akkor valószínűleg a további áthúzott mondat sem okoz felhördülést. Ha mindkét áthúzott mondatot kihagyja, nincs az a nőjogi civil amazon, aki beleköthetett volna a felszólalásba. Ennyin múlt.
Jelenleg senki nem tudja (a világon), hogy Varga Istvánnak igaza van-e, vagy sem. (Elképzelhető, hogy ő a modern kor Semmelweise, akit körberöhögnek triviális megállapítása miatt, aztán…) De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy mit gondolnak róla és kijelentéséről azok a véleményformálók, akik ma Varga István személyes sorsát befolyásolják. Elemzésünk szempontjából csak a végeredmény számít, és ennek alapján Varga István bajban van.
De mit kell ilyenkor csinálni? Erre ad választ a Második Szabály.
Második Szabály: Ha baj van: hallgass, hallgass... és aztán hallgass tovább
Ennek a szabálynak a jelentősége abban áll, hogy ha egyszer már olyat nyilatkoztál, amitől bajba kerültél, akkor:
- Tanulj a hibádból. Mi garantálja, hogy a hibát magyarázó nyilatkozatod nem hoz újabb bajt a fejedre? (Hozni fog, ez garantált.)
- Az újságírók azért keresnek, mert magyarázkodást akarnak hallani tőled. Ők tudják, hogy aki magyarázkodik, az vert helyzetben van, és nem kell semmi mást csinálni, csak leadni a nyilatkozatát. Az illető a saját sírját ássa.
Ilyenkor jönnek azok a „priceless” mondatok, amiket az origo.hu ki is tudott húzni Vargából:
- (Kérdésünkre, hogy jó helyen járunk-e, a képviselő azt felelte:) "Igen, én vagyok. Az emancipáció híve, Varga István."
- (Nem akart részletesebben nyilatkozni, annyit mondott: sajnálja, ami történt, annál is inkább, mert szerinte) „Jeruzsálemtől New Yorkig mindenki erről beszél"
- (direkt nem nézi, hogy a Facebookon mi megy róla, mert) "nem akar szívrohamot kapni"
- (A képviselő visszahívást ígért, majd a beszélgetés végén egy szólással búcsúzott, amely szerint) "nem az a legény, aki adja, hanem, aki állja".
Lehet, hogy az a legény, aki állja, de Te, kedves Fiatal Politikus, inkább messziről kerüld el annak a lehetőségét, hogy állnod kelljen.
Ez a személyes kedvencem: „Igen, én vagyok. Az emancipáció híve, Varga István.". Érezte, hogy a nőjogi szervezeteknél most úszik, ezért szeretett volna valami olyat mondani, ami tompítja a kijelentés élét. Pedig – ha már megszólalt – ezt kellett volna mondania: „Igen, én vagyok. A gyermekszülés híve, Varga István." (Hogy miért ezt, arról majd a Harmadik Szabálynál...)
Minden csoda három napig tart. Ha már egyszer hülyeséget beszéltél, a baj megtörtént. További magyarázkodásod, „kontextusba helyezésed” csak olaj a tűzre. Ezt szó szerint kell érteni. Az újságírók élvezettel fogják újabb és újabb, a nyomás terhe alatt egyre esetlenebbül fogalmazott nyilatkozataidat vesézgetni (ha pedig eleve hazudtál valamit, csak további hazugságokba fogsz keveredni).
Ilyenkor tehát el kell bújni, nincs mese. Telefon kikapcs, és ha megteheted, utazz el vagy zárkózz el egy hétre bárhová, ahol nincs hozzáférésed belföldi hírekhez. Ezzel elkerülöd, hogy bepánikolj a rólad szóló híradásokon, amely felesleges kommunikációs kényszerhez vezethet. És reménykedj, hogy hamar elfelejtik az ügyedet. Esetünkben Varga Istvánnak akár szerencséje is lehet, mert a mai (szerdai) híreket már „elviszi” a terroristagyanús, vízi pisztolyos Luke Skywalker központi elhárítása.
Sunyítással persze nem lehet mindent megúszni. A Harmadik Szabály arról szól, hogy mit kell tenni, ha igazán nagy baj van. Varga Istvánnak sem a kijelentése (az egyáltalán nem), sem az arra érkezett reakció (ezt még nem tudjuk) nem érte el azt a szintet, hogy az igazán nagy baj esete fennálljon. Igazán nagy bajban akkor vagy, ha az egész személyiséget, karaktert megrengető, erkölcsileg lealacsonyító, a legszélesebb nyilvánosság által egyszerűen megítélhető helyzetbe kerültél. Ilyen lehet a MAL Zrt. esete, Gyurcsány őszödi beszéde, illetve az azeri ügy.
De hogy ilyenkor mit kell tenni, arról majd a következő részben.
Kedves Olvasó!
Kis szünet után nagyot húzunk.
Vendégposztot közlünk. A szerző nem kommunikációs szakértő és tanácsadó intézete sincs a témában. A szakma egyszerű veteránja, obsitos. Tapasztalatait a politika frontján és hátsó udvarában szerezte. Kilétét borítsa homály.
Valamennyire idealista bloghoz képest gondolatai nyersek és Machiavellit idézőek. De éppen idealista blogként kell teret adnunk az eredeti és őszinte hangnak, ami nem szart akar cukrozni, hanem tükröt tartani. Illetve egy sziklát dobni az önámítás és polkom doktrínák állóvizébe.
Jó nézelődést!
Radioaktív Ember
___________________________________________________________________________
6 Könnyen Megjegyezhető Kommunikációs Alapszabály Fiatal Politikusoknak, avagy hogyan győzheted le legnagyobb politikai ellenfeledet, Önmagad
Kedves Fiatal Politikus!
Ez az írás arról szól, hogy mit csinálj (hogyan kezeld a nyilvánosságot, azaz kommunikálj) egy számodra kínos politikai helyzetben. Amikor lopáson/hazugságon kaptak. Amikor sötét titkot tártak fel a múltadból. Amikor beüt a ménkő. Amikor a véredet akarják. Amikor válságban kommunikálsz.
Tehát arról nem lesz szó, hogyan legyél politikus. Már ott vagy, valahogy megcsináltad.
Arról sem fogsz itt olvasni, hogyan kell ünnepélyesen felavatni, nagy tervet bejelenteni, „politikai üzenetet közvetíteni” és hasonlók. Ezek részben nem érdeklik a közönséget (tehát el sem lehet rontani), másrészt valakik úgyis megírják neked a szöveget, és baráti, biztonságos környezetben adhatod elő a mondókádat. Nevezzük az ilyesmit a fizetett hirdetés műfajának, ezzel sok problémád nem lesz.
Olyasmivel sem vezetlek félre, miként öltözködj nyilatkozathoz, hová nézz a kamerába, hogyan gesztikulálj, hangsúlyozz. Válságkommunikációban ilyet csak elrontani lehet (egyébként meg nem számít).
Arról olvashatsz itt, miként maradhatsz politikus hosszú ideig úgy, hogy nem te nyírod ki saját Magad. Persze vannak külső körülmények is. A nép egy választáson "csoportos létszámleépítéssel" bármikor a süllyesztőbe küldhet téged vagy a pártod. Mégis sok az olyan politikus, akik nem a választók akaratából, hanem saját hibájukból - kommunikációs hibájukból - kerülnek ki a politikából.
Elképzellek. 20-30-as jobbikos, lmp-s lehetsz. Ti újak vagytok, nincsenek nagy öregek. Szerepelnetek kell. Fideszes vagy, netán mszp-s? Akkor még nem kell szerepelned, de egyszer majd igen. Esetleg váratlanul megtalál egy kamera: és, ugye, nem akarsz úgy járni, mint az a szegény nyomorult 47ezres? Pedig az öltönye, a haja, a szemüvege is rendben volt…
Vágjunk hát bele. Idősebbek is elkezdhetik.
Első szabály: Soha ne nyilatkozz! Ha megszólasz, hibázol.
Most meglepődtél, igaz? Pedig ez a politikai kommunikáció annyira egyszerű, tiszta alapszabálya, hogy nem is érdemelné meg a felsorolásba kerülést. Mégis itt van, aminek az az egyszerű oka, hogy sajnos nem értetődik magától, ezért a politikusok figyelmen kívül hagyják, vagy egyszerűen nem is ismerik. Sőt, mivel sokan egy egész politikai pályát befutnak úgy, hogy telebeszélik a világot, az téves elképzelés alakulhat ki a Fiatal Politikusban, hogy a politikában nyilatkozni kell. Dehogy kell…
Hol vannak a kényszeres nyilatkozók? Torgyán, Demszky, Gyurcsány?
Hol van a mindig szellemesen, könnyeden nyilatkozó Kuncze Gábor? (Rádiózik.)
Abból soha semmilyen bajba nem keveredett még senki, hogy nem beszélt. Viszont a beszéd már sok sorsot döntött romba.
Hány nyilatkozat kellett Áder Jánosnak ahhoz, hogy köztársasági elnök legyen? Maradjunk annyiban, hogy kevés. Hány nyilatkozat kellett Schmitt Pálnak ahhoz, hogy köztársasági elnök maradjon? Maradjunk annyiban, hogy ha meg sem szólalt volna, jobban járt volna. Hány nyilatkozat kellett Gyurcsány Ferencnek ahhoz, hogy belőle soha többé ne legyen miniszterelnök? Egy...A cigánygyilkosságok idején a baloldali média erős nyomás alá helyezte Sólyom Lászlót, hogy köztársasági elnökként szólaljon meg. Nem tette. Mi történt? Semmi.
Persze a pártod sajtósai, politikai tanácsadói, a kommunikációs tanácsadók ennek az ellenkezőjét fogják mondani neked. Olyasmiket fogsz hallani tőlük, hogy „most már nyilatkozni kell”, „eddig megpróbáltuk hárítani a sajtót, de most már óriási a nyomás”, „ebben az ügyben meg kell szólalnunk”, és ezek variációját. Ezeket hárítsd el magadtól. Nyilatkozni sosem kell. Ha pedig nyilatkozatra próbálnak bírni, akkor biztosan nem szabad (ugyanis azért akarnak beszéltetni, hogy kicsináljanak – a saját szavaiddal). Ezt próbálja bárki megcáfolni.
Az lehet félrevezető a politika és a kommunikáció viszonyában, hogy ahhoz, hogy odakerülj, kommunikálni kell. Alapvetően így vesznek észre az emberek, a választók EGY PÁRTOT. Tehát – esetedben - ez a fajta kommunikáció sem személyes és külső kommunikációt jelent, hanem „pártkommunikációt”, országos kommunikációt. Amit pár ember csinál. 5-6 embernél több sosem szólal meg egy párt nevében a hétköznapokban. Ha egy párt már meggyökeresedett a választók fejében, Nnked elég „belsőleg” kommunikálnod, azaz a párttagokkal, pártvezetőkkel beszélni ahhoz, hogy politikus legyél és maradj, a választók úgysem rád szavaznak, hanem arra az imidzsre, ami a médiában a pártodról megjelenik.
Szóval, a főszabály az, hogy tilos nyilatkozni. Az összes többi szabály ebből következik. A további részekben esettanulmányokon keresztül végigvezetlek további 5 egyszerű szabályon a politikai kommunikációval kapcsolatban. Gyurcsány őszödi beszéde, Schmitt Pál plágiumügye, Wieszt János és – kakukktojásként - a Mal Zrt. esete olyan, egész személyiséget, karaktert megrengető, erkölcsileg lealacsonyító, a legszélesebb nyilvánosság előtt lezajlott tanmesék, amelyekből te, Fiatal Politikus sok ötletet meríthetsz, hogyan kerüld el a buktatókat.
A további részekből megtudhatod, hogy miért kezdődik minden kommunikáció a hallgatással, miért nem szabad sohasem viccelni, mit csinálj, ha mégis szerepelned kell, mit csinálj, ha kamerát látsz, és hogy mit kell csinálni egy olyan helyzetben, amibe Gyurcsány került az őszödi beszéd kapcsán (hogy tudod, kint van rólad egy felvétel, de nem tudod, kinek a kezében és mire akarja használni).
Ne feledd, az a hír, amit valaki, valahol el akar titkolni. Minden más reklám. Te ne akarj a hírekben szerepelni!
(folytatása következik)
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
