Nektek nem volt még olyan érzésetek, hogy egy Fidesz mindig úgy megy, mintha jönne? Hogy akkor sem tud hibázni, ha éppen kapitálisat hibázott? Hogy 2002-es és 2006-os bukták után is ők irányították a közhangulatot? (A közhangulat az, ami megjelenik és érdeket érvényesít - a "csendes többség", ha létezik ilyen és tényleg többség is, nem politikai kategória...)

Hogy lehet az, hogy minden társadalmi csoportnak nekimentek már elég keményen és mégis szilárdan "pol pozíció"-ban vannak? (A nagyhangú támogatóiknak ugyanolyan cinikusan - nem baj, fájjon csak!)

Ha eltekintünk a Fidesz/Orbán-fóbiától, erre csak egy magyarázatot lelek: a Fidesz találta meg a kulcsot a magyar néplélekhez, a magyarság jó részének tudatalattijához.

Amíg csak az értelmiség csinálta a politikát (kb 88-95) ez nem volt politikai faktor. Amint azonban a "nép" hozzászokott, hogy itt már gumibotverés és a pártbizalmi elé citálás veszélye nélkül is bele lehet szólni a dolgokba és kimondhatja, amit 40 évig el kellett nyomnia, a magyar néplélek izmos politikai tényezővé vált és karrierje töretlen azóta is.

Ez a magyar néplélek speciális egy koktél. Alkotórészei egyfelől a jobboldaliság legrosszabb hagyományai, amiket a modern jobboldali világkép hírből sem ismer (sovinizmus, kritikátlan tekintélytisztelet, képmutató álvallásosság, a világra nyitottság hiánya, velünk élő "idegenek" irigységgel vegyes utálata, a folyamatos múltba révedés, aminek sarokköve persze nem valami nagy szellemi vagy gazdasági teljesítmény, hanem más népek feletti uralom).

Másfelől áll még idegen hatalmak alatt berögződött életstratégiákból, amik egy független államban a fejlődés és a "közérzet" pusztító akadályai (felelősségvállalás hiánya, kiskapukeresés, antiszolidaritás, csak magamra számíthatok és ezért bármi megengedhető érzés, bizalmatlanság és a szabályok csak erőszak árán való tisztelte)

Ez a mix adja ki azt a lelkivilágot, ami azt a kezet csókolgatja, amelyik üti, az elesetteket tartja minden baj forrásának és a cél érdekében minden normasértést megengedhetőnek tart, ha az éppen útjában áll.

Hogy te nem ilyen vagy? Biztos...? De ha tényleg nem, a politikailag aktív többség egyelőre több-kevésbé akkor is ilyen, függetlenül attól, hogy éppen a Fideszre, vagy az MSZP-re szavaz, és nem a Jobbikra. A hallgatók pedig, akik nem mennek el szavazni, és totálisan kivonulnak közös ügyeinkből ("res publica"!), azok ezt támogatják akkor is, ha éppen nem "ilyenek".

Amióta a Fidesz erre rájött, azóta a leggátlástalanabbul, mesterien él és visszaél ezzel - gátolva, hogy Magyarország kitörjön az évszázados mókuskerékből.

Ennél már csak az szomorúbb, hogy más pártok, akiktől az ebből a körből kitörést várná az ember, valamiért úgy érzi, állandóan magyarázkodnia kell, ha éppen nem ennek a léleknek muzsikál. Amikor a legnagyobb hangon lépnek fel a Kormány ellen és képviselik az elveiket, abban is van mindig valami idegesítő alkalmazkodási kényszer ehhez a lélekhez, és bocsánatkérés, hogy meg akarja haladni ezt a gondolkodásmódot.

Pedig nem kellene, mert egyre többen vagyunk, akik nem így gondolkodnak és nem így szeretnének élni - de itt Magyarországon. És ahogy Ady is, 100 éve, mi is új időket akarunk, új dalokkal - még mindig itt tartunk?!