top-image

Adott egy diplomás ember. Bevallottan becsap egy rakat embert, és ebben a legfőbb ellenfele sem különb. Aztán szerepcsere jön, ellenfele túlnyervén magát egy választás után romba dönti az országot. Ennek következtében az lesz a hős, aki az országban marad, aki elmegy, csak a jobbat kapja. "Szerte nézett s nem lelé Honját a hazában"

És persze csodálkozunk, hogy ezen nagyszerű emberek hatására, józanul végiggondolva, sokan távol maradnak a politikától. Ami itthon a politikai csatározások során megy, az a Balkánon sem elfogadott már. Afrika és Amerika déli részeit idézi a mai magyar közállapotok folyamatos válsága. Én nem tudom, ezen emberek hol élnek, de amit tesznek, az nem a jelen helyezünk okainak hathatós megváltoztatása és megszüntetése, hanem az újabb nehézségek folyamatos újrateremtése.

Egyre inkább úgy tűnik, hogy ez a jelenlegi kormány pocsék munkájának az lesz az eredménye, hogy ötven évvel visszafejlődünk. Egyéni érdekek által vezérelt munkájuk összességében több kárt okoz, mint hasznot. Zsarátnok város is újjá lett alapítva. A szűkösség szemléletük arra állt rá, hogy ide nekem az oroszlánt, miközben mástól a legalapvetőbbet is elveszik. Én nem sajnálom senkitől a pénzt, de aki úgy szerez egyre több pénzt, hogy közben másokat gyakorlatilag meglop, az nem becsületes ember.

Amikor összefogásról beszélnek ezen jó emberek, az arról szól, hogy mi. Mi, és senki más. A hétvégén volt Veszprémben egy Jobbik ellenes tüntetés. Pedig a Jobbik térnyerése nagyon jól jellemzi a helyzetet. Szociológiai tény, a szélsőséges mozgalmak akkor erősödnek meg egy társadalomban, ha a szekér nem megy. És ez most mindenki a saját bőrén érzi. Ennek megfelelően folyamatosan nő a Jobbik támogatottsága, főleg, hogy a gondok forrását jól meg tudják fogalmazni. Amikor valaki ki meri mondani, hogy nem a Jobbik térnyerése a probléma (az maximum következmény, póriasan szólva tünet), összekeverve a szezont a fazonnal az egyik oldalon arról beszélnek, hogy az LMP a Jobbikot támogatja. Ez badarság, elterelik a lényegről a figyelmet.

Az igazi kérdés, hogyan lehetett ebben az országban a Fidesz élet és halál ura? Milyen felelősség terheli ebben morálisan és politikailag az utolsó két "Szocialista" kormányt? Avval, hogy éhség sztrájkolni kimegy valaki, a szerecsen nem lesz megfürdetve. Ahhoz bizony megújulás kell, ami elmaradt. És nem először.

Ma ennek az országnak a jövője elveszik egy pszichopata őrült miatt. Amibe a sikeres országok belefektettek, abból a jelenlegi vezetés kiveszi azt a keveset is, ami eddig bele ment. És ez komoly dolog, mert egy olyan népről és annak országáról beszélünk, mely a méretéhez képest sokkal többet tett le az asztalra, mint a legtöbb "nagy" nemzet. Csak ennek alapjait most lerombolják, s felszórják sóval.

Nem merünk már lassan egymás szemébe se nézni, mert egyre több embernek vajas a füle. Aki az elmúlt húsz évben semmi olyat nem tett, amiért fájhat a feje, az zömmel nem is szólalt fel nyilvánosan a köz érdekében. Aki meg megpróbált ilyenként mégis valamit tenni, a két oldal együttes erővel taszigálta be abba a dagonyába, amitől a magyar politikai elit irdatlanul bűzlik. A veszprémi eset kommentálása is pont ennek a része.

Holnap reggel fel jön a nap. Kérdés: használjuk is ezt a tényt valamire, s merünk dolgokat végre látni is? Vagy csak vakon (lehunyt szemmel) cirkálunk tovább, nehogy észre kelljen venni az egyértelmű tényeket, melybe unos-untalan beleütközünk, s akadályozzák az értelmes jövő kialakítását?

Fura, hogy ezt a fenyegetőnek szánt naftalinszagú toposzt ("Erdély" tetszőlegesen felcserélhető bármely, "magyar" előtaggal ellátott főnévvel) épp egy ethoszában  jobboldaliságát kényszeresen hangsúlyozó kormánnyal kell szembeszegezni. De kell, akkor is, ha értelmetlen. Mert nem lehet szó nélkül hagyni, hogy Erdély magyarságának nyakába Trianon, Ceausescu, a romániai rendszerváltás magyarellenes mellékzöngéi után - ráadásként - a magyar kormány teszi az újabb malomköveket.

A Fidesz kormány csak nem akarja kihúzni a belevert orrát az környező országok magyarságának ügyeiből,. Úgy használja a szomszédos államokban élő magyarságot, mint egy klozetot, amibe beleürít, majd dolga végeztével  le sem húzza, hanem egyenest odébbáll, a szagot és szarnyomokat otthagyva.

A külhoni magyarság sorsára figyelést hazudik,de hazafelé, a magyarországi közönségnek énekel és leszarja, mit árt a magyar-többségi nemzet együttélésnek odaát, nyilas író újratemettetésével és mit a magyar-magyar viszonynak hazai politika egyre engesztelhetetlenebbé váló törésvonalainak ottani kiépítésével.

Nem volt elég az a fiaskó, hogy tavasszal Szlovákiában majdnem sikerült a magyar, illetve magyar részvételű pártokat kiejtenie a magyar kormány politikai belháborút exportáló nemzetpolitikájának a parlamentből és a magyar ajkú szavazókat apátiába kergetni. Tovább próbálkoztak, hátha a szomszédban bejön - és láss csodát,  Romániában sem jött be.

A korlátlan ledominálás szándéka akkor vált mindenki számára is nyilvánvalóvá, mikor az RMDSZ tavalyi elnökválasztásán a Fidesz lélegeztetőgéppel életben tartott csillaga Pelczné Gál Ildikó (ez is micsoda udvariatlanság már: egy harmadik alabárdost küldeni a a szóban annyira fontos erdélyi magyarság kiemelkedő politikai eseményére) felmondta a betanult verset: vagy a Fidesz favoritját támogatjátok, vagy a pénznek annyi....

A fenyegetés nem jött be, így a romániai magyarok politikai képviseletéért jó ideje egymást ellenségnek tekintő, Magyarországról szított (azaz finanszírozott) háborúban álló pártok versenyeztek a hétvégi önkormányzati választásokon. A hétvégi eredmény magáért beszél: bár a status quo-t felrúgni nem sikerült (az RMDSZ továbbra is a legerősebb formáció), összességében a pártok veszítettek támogatottságukból.

Aki ebből nem látja, megmondjuk: a szomszédos országok magyarsága nem cél, hanem eszköz a Fidesz kormány kezében, amit a rossz gazda gondatlanságával elhasznál, felél, semmibe vesz. Ezt eddig sem szerettük, de úgy, hogy immár kézzel fogható politikai veszteséggel is jár, az érzés gyomorszorító.

De még ebben a nagy magyar-magyar szkanderben is van valami, ami áttörve a megszokott kereteket új tétet tett az asztalra. Érdekes zöld folt került ugyanis éppen a magyar jobboldal egyik szakrális gyülekezőhelye, Tusnádfürdő és ezáltal Románia politikai térképére. A szárnyait bontogató vegyes nemzetiségű Zöld Párt ottani polgármesterjelöltje (a magyarországi LMP korábbi kampányfőnöke, Datki Szabolcs) ugyanis majd 20%-os eredményével második lett a Fidesz támogatott magyar MPP polgármestere mögött.

A közeljövő román (-iai magyar) politikai élet egyik legérdekesebb kérdése, hogy ebben ennyi volt vagy ez csak a kezdet. Az minden esetre biztos, hogy a magyarországi viszonyok tükrözése lezárandó múlt kell, hogy legyen. És hagyja már abba a kormány vége a szomszédos országok magyarságának vegzálását...

Amikor Orbán Viktor kormányra került, még nem hitte, hogy békaemberekkel fog találkozni.

Hogy ennek ne lenne értelme? Hát épeszű embernek tényleg csak annyi, hogy rögtön érti a célzást Bacsó Péter "A Tanú"-jára. Ebből az akkor még nem élt generációk is képet kaphattak az '50-es évek koncepciós eljárásainak megdöbbentő, de halálos bornírtságából.

Orbán Viktor stábja és tanácsadói azonban tényleg nem vicceltek. Beültek az időgépbe és idehozták nekünk azt, amiről tényleg hihető volt, hogy elmúlt. Hol fog ez megállni? Ha nem lennénk az EU tagjai, akkor tulajdonképpen már semmi sem állna a kormány útjában, hogy ne csak a kormányzati kommunikációban jelenjen meg a szovjet múlt? Vagy annak posztmodern putyini változata? Azért ez hátborzongató...

A demokratikus társadalom érdekérvényesítési és önvédelmi eszköztára a kormány számára külső pénzügyi és média körök támadása, belső ellenség az államigazgatás legmagasabb szintjein, sötétben bujkáló balliberális lobbisták, akik aláaknázzák népünk vezérének gyönyörű eredményeit és diszkreditálják a zúnió és mindenki más előtt, míg szegény tehetetlen kormány csak néz, mint egy kidobott kiskutya.

Nincs más megoldás tehát: éberség fokozása, a titkok körének bővítése, az emberi szabadság korlátozása, az erőforrások irányítás alá vétele, különben lőttek a Nagy Célnak és ezt Igazi Magyar Ember nem akarja, tehát egyetért mindezzel. Aki igen, tűzzön kokárdát!

Amit nem tudok eldönteni (1995 óta): mindezt ezt komolyan gondolják vagy maguk jókat röhögnek, amikor a saját nyilatkozataikat olvassák. Nem tudom melyik a jobb, félek egyik sem.

bottom-img