top-image

Az elmúlt időszakban sokakat foglalkoztatott az a kérdés, hogy az LMP hajlandó-e Orbán ellen összefogni a baloldalon, vagy sem. Ez azért sem volt evidens, lévén Gyurcsány Ferenc ellenzékeként jelent meg az a polgári kezdeményezés, aminek eredménye a mai párt. A fő kérdés, lehet-e a jelenlegi helyzetre kritikusan reagálni abban az esetben, ha ennek egyik felelősével összefog a párt?

Sokféle vélemény van evvel kapcsolatban, nem egy egyszerűen eldöntendő kérdés. Erre csak is egy dolog fogja megadni a pontos választ, mégpedig az idő. Tíz év múlva minden világos lesz, de az biztos, hogy az elmúlt hétvége, az LMP kétnapos kongresszusától függetlenül is átrajzolta a politikai térképet (pontosabban behúztak rá pár eddig maszatos vonalat tussal).

A Jobbik, szemben a fent nevezett formációval, egyértelműen elhatárolódott más demokratának mondott csoportoktól, míg a DK alakuló kongresszusán a nyitás pártján voltak. A másik két formáció megnyilvánulásait nézve ez egyelőre süket fülekre talált.

Elsőre nem teljesen egyértelmű, az LMP miért határolódott el, mert a kérdésnél is kettősebb lett a válasz. A nyilatkozatokból az látszik tisztán, hogy a Demokratikus Ellenzéki Kerekasztalban nem vesznek részt, viszont a hosszú távú döntések meghozatala elmaradt. A többség a külön utat támogatja, de nem hoztak döntést. Erre szokás kérdezni, hogy akkor most mi a bánat van?

A dolog megoldását az LMP pártszabályzata adja meg, ami kimondja, hogy politikai szövetséggel kapcsolatban - mely nem az ügyek menti politizálásra vonatkozik, hanem választási együttműködés megkötésérről - csak a kongresszus  minősített többsége határozhat. (Ezen tény ismerete mondjuk alaposan zárójelbe teszi Karácsony Gergely II. kerületi kampányában elhangzott lehetőséget, hogy visszalépne egy kedvező állás esetén.)

Pontosan nem látható kívülről, milyen vélemények ütköztek, de a két éve megfogalmazott alapító nyilatkozat szelleme él még a pártban, mely az értékszintézist tűzte ki célul. Nincsen egyen kabát, szabadon lehet mást gondolni, s ennek eredménye a többségi vélemény, amit a párt küldötteinek nagyobbik része oszt, de nem a kétharmada.

Tovább gondolva, ebből akkor lesz valaha is választási együttműködés, ha a tagság véleménye jelentősen megváltozik. A küldötti rendszer miatt ez akár a tagság felét is igényelheti. Erre viszont nem mernék nagy tétben fogadni, jelenleg a  legvalószínűbb egy külön utas politizálás a választásokig.

Az, hogy ez életképes-e, megmozgatja-e a pártot nem választók népes táborát, s elhozza a jelenlegi kormány leváltását (esetleg a kétharmados törvények megváltoztatásához is elegendő többség jön létre), az szerintem hatalmas kérdés, de ez lehetett az érdemi dilemma az LMP berkein belül is.

Miközben lassan befejeződik az Orbán-rendszer kiépítése, az országot sikerül kiíratni a jogállami demokráciák köréből és 2012-ben jó eséllyel befigyel az államcsőd, az ember elgondolkozik, hogy ilyenkor mi a felelős ellenzéki hozzáállás.

Egyrészt jön az a zsigeri reakció, hogy direkt jó, ha fizetésképtelenné válik a büdzsé, ha kivágnak minket az EU-ból stb., mert akkor legalább ráébrednek a zemberek, hogy mennyire elkúrta a Fidesz, és majd jól megbuknak. (Zemberek alatt azokat az - egyébként jóravaló - polgártársainkat értem, akik érdeklődés vagy lehetőség híján nem követik szorosan a belpolitikai eseményeket.) Ennek érdekében egyesek talán még olyasmikre is vetemednének, mint a forint ellen spekulálni, külföldön vad, de megalapozatlan pletykákat terjeszteni a hazai állapotokról és ehhez hasonlók - súlyosbítva azt, ami amúgy is. Nem hinném, hogy ez a megközelítés termékeny lenne: még a mainál is kevésbé vidám az élet egy kirekesztett és fizetésképtelen ország polgáraként.

Másrészt lehet abban is hinni, hogy mindig van remény: kedvesen, halkan susogni okos érveket a fideszesek fülébe, hátha megszívlelik őket. Na persze; hogy azt ne mondjam: muhaha. Volt már erre kísérlet épp elég - jól látható eredménnyel.

De ha nem menő a minél-rosszabb-annál-jobb, ugyanakkor balekok sem akarunk lenni, akkor mégis, mi lenne a felelősséggel vállalható ellenzéki attitűd?

Szerintem a minél-előbb-minél-többen-annál-jobb. Vagyis mindent megtenni annak érdekében, hogy a zemberek (ld. fent), akik talán nem érzékenyek a demokráciaelméleti finomságokra, de nem szeretik, ha valaki kizárólagos uralomra tör, akik talán nem értik az unortodox közgazdaságtan kifejezést, de utálják, ha csökken a fizetésük, szóval mindent megtenni, hogy a zemberek is belássák, nagy a baj. A költővel szólva: a fülükbe ordítani, hogy ébredj fel!

Meg kell tenni ezért mindent - mindent, ami objektíve nem ront az ország helyzetén. Ezért volt jó például a 23-i performansz és tüntetés mint apátiából felrázó eszköz, a szilveszteri kossuthterezés vagy a tegnapi akció - mert megfeleltek ennek a kritériumnak. És remélhetőleg ezért lesz ütős a mai tüntetés is: gyertek ti is fél 7-re!

Tehát minél-előbb-minél-többen-annál-jobb! Vagy van okosabb ötlet?

bottom-img