top-image

A blog azzal indult, hogy az LMP felrázta az ellenzéket a tetszhalotti állapotából és új szellőt engedett be az oroszlánketrec szagú szobába. Aztán végigkövette az ellenzék útkeresését (így, úgy és amúgy) abból kiindulva, hogy a kezdeményezés immár végre "odaát van". Aztán kezdett felfigyelni a külső körülményekre és a legbensőbb énünkre - és az alábbi érzésem támadt.

Az ellenzék nem tartja a kezében a kezdeményezést, de kevésbé a maga hibájából. Lehet, hogy 1-től 10-ig vannak lapja, de bubitól ászig minden a Fidesznél van... És messze nem az államgépezetre és a pénzeszsákokra gondolok, hanem az emberek lelkére. Hiába állanak néha ütőképes lapok az ellenzék kézben, valójában csak akkor tud nyerni, ha a Fidesz elbénázza az aduit...

Konkrétabban? Egyre inkább úgy vélem, hogy ha a kormányt az IMF-EU páros sarokba szorítja, mint Thomas Magnumot Zeusz és Apolló - azaz hipnotizált nyusziként minden gazdasággal és pénzügyi szabályozással kapcsolatos követelésüket teljesítik - akkor kihúzzák a nyakukat a hurokból és nincs az az álamfői desszertációs botrány mi elvenné tőlük 2014-et akkor sem, ha egyenes adásban hugyoznak rá a jogállam sírjára.

Erősen feltételezhető, hogy az IMF-EU pénzzel és a cserébe megkövetelt feltételekkel Magyarország elkerüli a jelenleg érlelődő egzisztenciális katasztrófát, a gazdasági és pénzügyi normalitás visszaállásával pedig előbb-utóbb javulgatni is kezd a helyzet (ha a világé is , persze).

Ha visszatér a létbiztonság, a kormányát a bajban sem elhagyó népünk a mennybe meneszti lelke kulcsának birtoklóit. A baj elhárul, az ország picit élhetőbb lesz, a lelkek megnyugszanak: mégis jó a gazda. A péterfilléreket zsebre teszik, az alku megköttetik.

Ez persze egyfelől nagyon is jó és a visszatérés Európában az egyetlen járható és kívánatos út, még akkor is, ha a Fidesz kormány jár vele jól - mert ez most véletlenül éppen Magyarország érdeke is.

De másfelől továbbra is velünk marad az a politikai kultúra, hatalomgyakorlási módszer és viszonyok hálója, ami annyira gyűlöletes a magyar közéletben - és ezzel az a lelki nyomorúság, ami a társadalmunkat sújtja. Az IMF-EU csak a gazdasági szükségszerűség határáig megy el, onnantól minden ország a maga társadalmának a kovácsa és azt kapja magától, amit megérdemel.

Hogy emiatt a hamu alatt továbbra is lapul majd a tűz? Mindegy, azzal majd foglalkozunk, ha ismét lángol - irány vásárolni, már van miből.

Kemény meló lesz ha az ellenzék ilyen szembeszélben fel akarja ébreszteni az emberekben a felelősségtudatot, a hosszú távú, sőt magát a gondolkodást, hogy ez érdekük távolabb van az orruk hegyénél. Többek között azért is, mert jelenleg kevés ellenzéki erőről, és csak egyetlen parlamenti pártról hihető el, hogy maga is ezt testesíti meg és több, mint puszta Fidesz-utálat és más színű klienshálózat.

Van, lesz rá erőtök és képességetek?

Vagy megegyeznek az IMF-fel Fellegiék, vagy nem. Valójában alig számít. A forint árfolyamára ugyan hatással lesz, de manapság, ha Amerikában eltüsszenti magát egy hitelminősítő, akkor is csúszik a forint. A bennfentesek, meg jól járnak, ha spekulálnak. Igaz, nem is kell spekulálni, hisz előre tudják a tüsszentés idejét.

Akkor sem dőlhet be az ország, ha nem egyezünk meg a Valutaalappal. Európa nem engedheti meg. Nem azért mert olyan kedves rokon lenne, hanem mert uniós országot még politikai okból sem engedhet csődbe menni. Akármilyen baja is van az EU prominenseinek Orbánnal, meg médiatörvénnyel, meg Jegybankkal meg Alkotmánnyal, ez mind politika katyvasz – a gazdaság más tészta. Olyan mértékű működőtőke áramlott és áramlik be az országba, olyan mértékű a külföldi vállalatok érdekeltsége (és olyan nagy átmérőjű a pénzszivattyúja is), hogy itt nem lehet csőd. Még akkor sem, ha egy fizetett marha a Le Figaróban azt mondja. Mert azt mondta. „Európa akár hagyhatja is csődbe menni Magyarországot.”

Ezt épp Erik Berglöf, az Európai Fejlesztési és Újjáépítési Bank közgazdásza köpte ki. És ez kérem politika. Görögországot az államcsőd kihegyezett karóiból húzták ki – mindenáron, Írországot, meg Portugáliát szintén „nem lehetett hagyni”, de minket igen. A fenét. Tranzitország vagyunk, itt mennek az utak Ázsia felé, Oroszország felé meg az energiavezetékek. Ráadásul nem is vagyunk olyan sztrájkkedvelők, mint mondjuk a Görögök, akik az első kellemetlenségre rögtön abbahagyják a munkát. Tőlünk mindig ki lehet préselni a befektetett pénzeket. Persze ha hagynának bedőlni, akkor nem. Szóval mindez csak politikai szövegelés, kezeljük úgy.

De tudjátok mit? Hagyjanak csak csődbe menni. Csak a játék kedvéért (már ha nem lenne ez élethalál-játék). És akkor majd egész Európa pisloghatna, mint pocok a lisztben. Megnézhetné a kártyavárként összedőlő teljes uniós gazdaságot. Mert össze vagyunk vasláncokkal fűzve. Ha egy dől, dől az egész.

Akár tetszik, akár nem, igaz a tétel: mindenki egyért! Végül is ezért jöttünk össze.

Persze tisztább lenne, ha Fellegiék mégiscsak egy könnyed szerződéssel jönnének haza. Akkor meg az lesz a kérdés milyen árat fizetünk majd érte?

bottom-img