top-image

A salétromsav kellemesebb nevén a választóvíz, melynek jellemzője, hogy az aranyon és platinán kívül minden más fémet felold.

A jobboldaliság egy gyűjtőfogalom, melynek jellemzője, hogy ekként képes jótékonyan eltakarni a különbséget és egy kalap alá venni olyan élesen elváló rétegeket, mint a mérsékelt konzervatív szintén gyűjtőfogalma, illetve a zavarosfejű fasisztoidok és a nácik.

Mint nem jobboldali, mindig próbáltam megérteni mitől lesz valaki az? Mit érez és gondol legbelül egy mérsékelt konzervatív? Öndefiníciója, amiben elválasztja magát a zavarosfejű fasisztoidoktól és a náciktól, hiteles-e?

Ma ráleltem egy komoly tesztre, ami olyan a jobboldaliságnak, mint a salétromsav a fémnek - elválasztja az legértékesebbet, illetve az egyetlen értéket, a mérsékelt konzervativizmust minden mástól. És amivel az alany sem tudja önmagát becsapni.

Ez pedig egy esemény, ami ma cikk és fotósorozat formájában jött meg - a Vitézi Rend avatási szertartása.

Ha ezt megnézed és a gyomrod forog a giccstől és a közvetített ideológiától, akkor mérsékelt konzervatív vagy (meg persze baloldali, etc, de ehhez nem kell ilyen cikket olvasni). Ha csak egy picit is tetszik benne valami, akármi, akkor öndefiníciód hamis és nagyon el kell gondolkodnod a kognitív disszonancián.

Hajrá bátrak, akik nem félnek önmaguktól.

A szokásos belpolitikai hajmeresztések és a görög válság újabb fordulatai helyett javaslom, tekintsünk 2 héttel vissza, a francia elnökválasztásra.

Ennek a csodája is három napig tartott, a világ nem fordult ki a sarkából, az élet megy tovább - ami a stabil demokráciák egyik nagyszerű jellegzetessége -, de ha jobban belegondolunk van mit levonni belőle. Már csak azért az érdekességért is, hogy a franciák  egyelőre ötödik köztársaságában N. Sarkozy lett a második, akinek nem lett második.

A "miért?"-re biztos összetett a válasz és sok párhuzamos valóság vagy egymást ki nem záró magyarázat létezik, de amiről meg szeretnék emlékezni itt az a leglényeg: egy gyenge és jellegtelen jelölt győzött le - persze nem is földcsuszamlás szerűen - egy erős és karakteres, ráadásul pozícióban lévő, annak minden stallumát maga mögött tudó ellenfelet. Aminek lehetősége szintén a stabil demokráciák egyik pozitív sajátossága (bár ennek nagyszerűségében már nem vagyok teljesen biztos).

A feleknek ezen tulajdonságai egy az egyben leképezik ideológiai oldaluk jellegzetességeit (legalábbis a jelenlegi Európában): a teszetosza, bizonytalan, helyét nem találó baloldal és a tökös, rámenős, tudatos jobboldal. Nem kérdés, hogy Sarko a vonzóbb egy apafigura komplexusos (legalább is eddig annak látszó) társadalomnak és mégis a pudingnak is csúfolt F. Hollande nyert.

Pedig ha valaki, hát Sarkozy aztán a legális és fair eszköztárból minden létezőt fogást bevetett, ami megdobogtatja a jobbos szívet: rendpárti, kissé xenofób politikát folytatott, anyahajón parádézott és gloire-t fényesített Líbiában, európai egyik vezető államfőjeként haknizott, elárasztotta a bulvársajtót az új és elég jó nőjével együtt, mindig skatulyából volt kihúzva.

Nehéz elhinnem, hogy az lett volna a veszte, hogy a gazdasági válságban a kezdeti bezárkózási tapogatózások után mégis felelős államférfiként viselkedett és európai megoldás egyik szószólója lett. Vagy hogy nem oldódott meg a válság Franciaországban (az egész világon nem, önmagában ott sem fog, még ha úgy is látszik néhol).

Lehet, hogy pont ez a nagy parádézás és ez a tökösség volt már túl sok? Lehet, hogy az ezerrel nekimenés lett fárasztó? Lehet, hogy a társadalom egy kicsit lassítana? A politika arról is szól, hogy észleljük a társadalom lélektani változásait és az a jó politikus, aki ezt le tudja követni (elvhűségen belül persze - amitől nem jó politikus lesz, de annál jobb ember..). Lehet, hogy Sarkozy csak ütemet tévesztett és így rálépett a francia társadalom lábára a politikai násztáncban, míg Hollande csak egy helyben ringatózott a parkett szélén és így rosszul sem lépett...

De az nem érdem, hogy valaki nem csinál hibát, mert nem is tesz semmi merészet és az nem korrekt, ha valaki meg igen, és persze hibázni is fog, amire jön a bünti. És ha valaki egyszer bekerült középre ott nem lesz elég egy helyben topogni - mert az ilyet is hamar visszapenderítik és jó hosszú időre petrezselymet árulni.

Mert lehet, hogy nem hibázik, de hosszú távon inkább az a menő és az alfahím, aki a tesz, és így a hibáit is elnézik egy ideig, amíg túlmozgásos nem lesz.

Ezt ajánlom a baloldal figyelmébe.

 

Itt van egy alapvető félreértés: a Székely himnusz (a továbbiakban: SZH) nem a székelyekről szól. A SZH-nak annyi köze van és úgy a székelységhez- figyelem csavar következik és kikacsintás jobbra, hogy ott is értsék -, mint a Lily Marlene-nek (nótának és filmnek) a náci katonai sikerek iránti nosztalgiához. Ehhez a gondolathoz ajánlok egy 3 perces kitérőt, ami választ ad annak, aki még keresné.

A SZH a régi típusú, kelet-európai jobboldal eszmerendszerének rekvizituma, ami olyan, mint a fán élés - akár mindkettő visszatérhet még, de 1 perc gondolkodással belátható, hogy a jövő nem ebben az irányban van. SZH-t énekelni pótcselekvés: ha nincs épkézláb válaszunk egy kérdésre, elő lehet kapni aztán meg hőbörögni, hogy ki nem üvölti teli torokból és a probléma el van takarva. Rafinált...!

Szegény LMP tökeit szorongatják ezzel jelenleg jobbról, az meg feszeng és izzad ahelyett, hogy reflexből odafejelne: nem énekeltem, oszt' jónapot, akinek nem tetszik, várja a jobbik...A bátorság szexi.

Na de vissza a témához. Van egy másik lényeges csúsztatás is székelység témában. Már az is (székely) bicskanyitogató, ahogyan szűrös-pruszlikos, ízesen beszélő, egész nap népdalokat danoló  és búcsúban vagy körmeneten szocializálódott együgyűeknek szeretnék látni és tüntetik is fel jobbról Romániába szakadt nemzettársainkat. De arról a középiskolai történelemórán megtanított tényről elfeledkezni, hogy nem minden erdélyi magyar = székely, hanem vannak magyar-magyarok is Erdélyben, az már elég homályos fókuszra utal, ami önmagáért beszél magyarságismeretet illetően. Ezt bizony nem az anyatejjel szívjuk magunkba, ellenben a nacionalista közhelypufogtatás képességével.

És hogy a többi elcsatolt országrész magyarsága is le lenne tudva ezzel, arról megkérdeznék pár vajdasági vagy szlovákiai magyart...

Erről a kutyafittyes pitymallásról nékem áz álábbi ádoma jut szembe - Hofi Gézatól hallottam válaszul arra, hogy a Magyar Humort kérték rajta számon.

A székely és a fia kaszál. "Édesapám, rokonunk nekünk a Gergő bácsi?" 5 perc néma kaszálás után az apa: "Már mér' lenne rokon?" Fiú: "Há', mer' megbaszta édesanyámat?" Újabb 5 perc néma kaszálás. "Akkor rokon."

Jó lenne nem kuriozitásként, ügyefogyott, de szeretnivaló kistestvérként kezelni a határon túli magyarokat. Csak úgy, mint saját magunkat.

És ha már székely himnusz: az "A csitári hegyek alatt"-nak továbbra sincs kihívója.(Igaz normális előadása sem nagyon a netes videók között, csak gagyi gagyi hátán, vagy a kodályi hochkultur verzió, úgyhogy örömmel fogadok ilyen linket)

Észrevette valaki, hogy fű alatt behozta az egészségügybe a kormány a magánbiztosítókat? Nem, ugye? Hiszen valójában annyira természetes az egész, hogy eszébe sem jut senkinek, aki ellenzékként vagy egyszerű polgárként szembe találkozott vele, hogy lengyel vendégmunkásokkal felütött békemenetet indítson a hazai egészségügy megroggyant állapotának konzerválásáért, a talán szebb jövővel szemben.

Mivel nem követek minden jogszabály módosítást és érintett sem vagyok, nekem nemrég úszott a horizontomra a téma, pedig eléggé követem a belpolitikát.

Akinek még nálam is újabb a dolog: 2012-től a munkáltatók adómentesen vásárolhatnak alkalmazottaiknak egészségbiztosítási szolgáltatásokat (cafeteriaként), amely kereslet rögtön meg is teremtette a maga kínálatát (nem volt nehéz, a magánbiztosítók évek óta vállal feszülnek az egészségügy korhadt ajtajának) és az elmúlt hónapokban virágzásnak indult a magán egészségbiztosítás piaca.

Én ezt az egészségügy és a társadalom szempontjából kifejezetten jó iránynak tartom, ideje volt már. Persze Görbeországban élünk és ami máshol működik, itt olyan magyaros  csavarokat szokott kapni, hogy sárrá változik az arany is (aki bővebben akar a témáról és a veszélyekről olvasni, itt elkezdheti), de a poszt célja nem ennek az elemzése.

Azt a kamikáze és mondjuk ki, emberellenes politikát szeretném inkább felemlegetni, ami miatt jóléti évtizedektől és nehéz milliárdoktól fosztják meg a magyar társadalmat, hogy végül olyan progresszív intézményeket, amiknek a társadalom közösen megtett nagy lépéseként kellene bevonulnia a köztudatba, osonópályán kelljen becsempészni.

Ne feledjük, az egészségügy akárcsak minimális reformjának elkaszálásáért a Fidesz a felelős. Az a Fidesz, aki a 2008-as "szociális"-nak hazudott népszavazásával a zsákutcában tartatta a magyar szavazókkal többek között az egészségügyet (a magánbiztosítókról csak azért nem volt népszavazás, mert a reformdühbe  és civilizátorságba belebukott kormány mögül az MSZP hanyatt-homlok, bátran kifarolt, így a törvényjavaslat elhalt).

Az a Fidesz, aki a Gyurcsány kormány politikai bukásából eredően hatalmasra duzzadt támogatottságát arra használta, hogy minden létező csúsztatással és demagógiával diszkreditáljon mindent, ami ettől a kormánytól jön. Persze tekintet nélkül arra, hogy ezzel adott esetben magának az ország polgárainak okoz súlyos károkat. Hogy ez mennyire volt cinikus vagy komoly, ha másból nem, hát a magánbiztosítók kivirágzásából (és pl a tandíj bevezetéséből, stb) kitalálható.

Még szerencse, hogy a Fidesz kormányon van és nem ellenzékben, mi?

Nagyon szeretném tudni, hogy a jobboldali szavazók ilyenkor mit gondolnak legbelül...

 

"Hülyeség, mert az egyik az egyenlőség, a másik a szabadság tökéletes világát szeretné megvalósítani, márpedig mivel az ember gyarló és tökéletlen, mondhatni egy tetű, ezért tökéletes világot nem tud létrehozni."


A Mandineren megjelent egy poszt, melyben a baloldaliságot és a liberálisságot kritizálják nagyrészt technikai, kommunikációs, kisebb részt filozófiai alapon. A cikkel - a stilisztikailag jóindulatnak álcázott rosszindulat, azaz kiröhögés mellett - vannak tartalmi gondjaim is, ezeket foglalom össze.

Kezdjük a cikk sorrendjében a filozófiaival.

Az emberre mint ab ovo rosszra gondolni logikailag inkoherens. Nemcsak azért, mert olyan abszurdumokra juthatunk, hogy ha az ember tényleg "tetű", akkor Hitler, Sztálin és kollégáik a legnagyobb jótétemények voltak ezen a világon, mert a legtöbbet irtották ki ezekből a tetvekből.

Hanem mert értelmetlenné teszi a mindennapi létezésünket, küzdelmeinket, céljainkat.

Ha az ember eredendően rossz, akkor nem közösségben élünk, hanem maffiában, ami csak és kizárólag a többi maffiától erővel elvett erőforrásokon élősködik. És amit minden tagja elárul, ha pillanatnyilag megéri neki. Akkor nincsenek céljaink, amik tovább mutatnának a mindennapi túlélésnél. Akkor nincs bizalom, csak élethalálharc. (Azok az értékek sincsenek, amiket egyébként a konzervatívak nagyra tartanak, mint pl. hagyomány. Az ugyanis feltételezi a közösséget.)

Egy példa: a konzervatívok kedvenc példája, amivel meg szokták világítani a konzervativizmus lényegét, a végtelen tengeren úszó hajó. Nincs "végcél", ami felé "haladni" lehetne a történelem hajóján, az egyetlen napi cél az, hogy ne boruljunk fel. Eltekintve attól, hogy a rossz emberek simán belelökhetik útitársaikat (én börtöntársnak mondanám) a tengerbe pusztán azért, hogy a rumadagjukat megszerezzék, ez a vízió egy totálisan értelmetlen létezést tételez. Egy hajó, ami nem megy sehova, nem hajó. A hajóságot ugyanis a valahova haladás teszi. Egy nem haladó hajót nem lehet megkülönböztetni egy nemlétező hajótól. Szóval ha kiderülne, hogy az a hajó, amin utazom, egy efféle konzervatív hajó, valószínűleg önként ugranék a tengerbe. Nem érnék így sem később célba.

No de elég a pesszimizmusból, vegyük a cikk pontjait sorba.

1. A civilség nem értelmetlen

Igenis lehet más a politika, mert muszáj neki. Ez nem sima wishful thinking; pl. 2010-ben is az emberek 25%-a új pártokra szavazott. Egyre többen ábrándulnak ki a régi pártokból - ma már ezek az emberek a többség. Függetlenül attól, hogy mit gondolunk a Jobbikról és az LMP-ről, egyikben se olyanok a politikusok, amilyennek a szerző szerint lenniük kell, azaz hatalomvágyó arrogáns köcsögök. Mindkét párt elvi pártként került be és tevékenykedik. Továbbá a civilek azok, akikre a politika épít. Nemcsak és nem elsősorban mint utánpótlás, hanem mint egyes részterületek iránt érzékeny, abban szakértő közösség, akik a maguk részterületén fontos szakmai inputokkal láthatják el a döntéshozókat.

Ezen kívül nem kell mindenkinek hivatásos politikussá válnia, akinek véleménye van. Egy civil szervezet megfelelő lehet sokaknak, hogy kifejezzék gondolataikat, és új dolgokat tanuljanak. Aki meg mégis többet akar, annak ott vannak a pártok.

2. Nemcsak ti jártatok vidéken

Értem én, hogy a jogállamot védeni afféle belvárosi hobbi. Azt is értem, hogy Nógrád stb. megye nehéz sorsú embereinek nem ez a fő problémájuk. Gondolják ők, lehetne mondani, mert a jogállamot semmibe vevő mentalitás a vezetők részéről nem kis mértékben járult ahhoz hozzá, hogy sokan a Maslow-piramis alján tengődnek. Az, hogy sok ember nem ezeken a problémákon rugózik, nem jelenti sem azt, hogy ezekkel nincs is probléma, sem azt, hogy ezek nem fontos kérdések. Csak azt jelenti, hogy sokak élnek reménytelenül elmaradva, és nagy munka vár mireánk, hisz állnak a cinizmus palotái a tudásból kirekesztettség viskói felett. (Igen, ez elitizmus – de én legalább értéknek tekintem, ha más is részesül a szellem értékeiből, és nem akarom a státuszomat magamnak megtartani, másokat kirekesztve.)

3. Liberálisnak lenni nem az, hogy mindent lehet, baloldalinak nem az, hogy mindenki pusztuljon, aki gazdagabb nálunk

Figyelem, ismét filozófia, azon belül ismeretelmélet. Amit kedves jobboldali, gyakran náci barátaink oly nagy hévvel hangoztatnak, ti. hogy a liberális véleménydiktatúra elnyomja őket, nem igaz.

Kirekesztők kirekesztése nem kirekesztés. Másképpen: A szólásszabadság nem használható arra, hogy a szólásszabadság ellen érveljünk vele. Mivel azok, akiket a liberális véleménydiktatúra ki szokott rekeszteni, általában MÁSOK (melegek, zsidók, külföldiek sb.) ELLEN lépnek fel, az ő szólásszabadságukat kívánják korlátozni szóban és tettben (lásd melegfelvonulás elleni erőszak, vagy Auschwitz, amikor ugye nemcsak a szólásszabadságuktól lettek megfosztva sokan), így nekik nincs jogalapjuk panaszkodni.

Még egyszerűbben: az, hogy ÉN hetero/katolikus vagyok, az szólásszabadság. Az, hogy TE ne legyél meleg/zsidó/piréz, nem az. Szóval nem, nem kell elfogadni mások véleményét, ha az valakit a létében fenyeget, akár csak szóban is.

Másrészt az a baloldaliság, hogy Vesszen Bajnai-pólóban járunk a CBA-ba? (Tehát akkor a Fidesz-kormány nyíltan baloldali lenne?) Szerintem nem. Hanem az, hogy a lehetőségek közül azt választjuk, amelyik a szegényebbeknek a legtöbbet segíti. Nem fizetünk ki háromszázalékos kamatfelárakat a lengyel állampapírokhoz képest, csak azért, hogy bokrétásch kalapban verhessük az asztalt, hogy nekünk márpedig az IMF nem parancsol. (Dehogynem, ugyanúgy meg kell csinálni, amit javasolnak, csak a bohóckodás miatt a hasznait sokkal kevésbé élvezhetjük.) Továbbá nem támogatunk egy ötletet vagy személyt, csak mert magyar. Attól még lehet hülyeség. És nem hazaárulás az értelmes külföldi pártját fogni az idióta magyarral szemben.

4. A demokrataság nem az, hogy a kisebbség kussol

Az, hogy a nép, egy adott pillanatban rendelkezésre álló információs viszonyok közepette (ugye a Fidesznek  nem volt programja, és tuti nem kapott volna kétharmadot, ha előre tudjuk, mire készül) valakire szavazott, másra meg csak kevésbé, nem jelenti azt, hogy az utóbbiaknak hallgass a nevük. Egyrészt minden pártnak, csoportnak kötelessége, hogy megismertesse nézeteit (program, ugye) a választóival, másrészt cinkos, aki néma – ha olyanról szerzünk tudomást, ami semmiképp nem megfelelő, mint visszamenőleges törvénykezés van másolt doktori, akkor szólni kell.

És a gyurcsányista néni is ér annyit, mint a viktorrajongó békemenetes.

5. Inkább innál, az legalább látszik

Lehet, hogy nemcsak a liberálisok ültek repülőn, de hogy a mucsaiakon nem látszik meg, hogy ők is, az biztos. Ha már a kioktatásnál tartunk. Mellékesen a poszt, különös tekintettel az illusztrációk gondos megválasztására igenis kioktatónak tekinthető, szóval a bagoly mondja esetével állunk szemben. Mint annyiszor a jobboldalon.

6. Akit az igazság sért, az meg is érdemli

Semmiképpen nem mondhatjuk, hogy túlzás lenne leostobázni vagy szűklátókörűzni akár több százezer szavazót. Aki már állt egy aláírásgyűjtő stand mögött (igen, többségében önként, nem pénzért), az tudja, hogy milyen könnyű tömegesen megkapni a buzi, zsidó, SZDSZ-es, hazaáruló és hasonló címkék tömkelegét, amivel az azokat terjesztők automatikusan szánalmas bizonyítványt állítanak ki magukról. Konkrét példa: előfordult, hogy egy csoport jólöltözött fiatal, akik Fideszesnek vallották magukat, két mondat alatt eljutott az aláírásgyűjtés kérdéseitől a zsidózásig, már ami az LMP anyagi forrásait érinti. Ezek se nem rendes, se nem tisztességes emberek. Hanem... mondjuk Baráth Zsolt barátai.

7. Nem hisztéria, hanem megalapozott panasz

Öncenzúra a közmédiában. Visszamenőleges törvénykezés. Kisstílű, pitiáner módszerek. Schmitt Pál. Az ezerszer elismételt „félek aláírni, mert a nyugdíjamat(!)/munkámat is elveszik” állítás. (Ami mögött kétségkívül van valami, mert senki nem önként fél.) A Földrajzinév-bizottság. A lex Haverok. Középkorias ihletettségű törvények, lásd Kúria mint név, majdnem vármegye is stb. (Márpedig a középkorban nem volt demokrácia, se köztársaság. Ez okot ad a félelemre, hogy egyrészt most se lesz, ha a vezetőknek a középkor a szimpatikus, másrészt azért, mert látványosan különböző értékekre, emberképre alapul a vezetés ideológiája, mint a mienk.)

A rasszista, antiszemita beszédmód elfogadottsága a közbeszédben, cinkos Fidesz-hallgatás hatására, még ha a Fidesz vezetése nem is az.

A szociális munkájából kirúgott tüntetési szónok, akinek "politikai tevékenysége összeegyeztethetetlen a segélyszervezet alapvetően katolikus beállítottságával"

És az Európa és hazája számára mást nyilatkozó Kedves Vezető.

Ez nem demokrácia.

És hogy tömeggyűlésen lehet üvölteni, hogy megszűnt a gyülekezési és szólásszabadság? Ha nem lenne korlátozva, nem kéne üvölteni. Demokráciában felírhatod a falra, hogy szabadság, diktatúrában kötelező. Ebbe az irányba megyünk.

8. Máséban a szálkát

Viktor Vezér maga követelte az EU-támogatások megvonását 2006-ban, amikor neki volt ez kézenfekvő.

http://www.figyelo.hu/uzlet/20061025/orban_elzarna_unios_penzeket/

Átugorja a hatályos alkotmányt, ha az kell.

http://www.origo.hu/itthon/20110311-az-uj-alkotmanyban-is-fenntartana-a-fidesz-az-alkotmanybirosag-jogkorenek.html

Az üléspont határozza meg az álláspontját, még külföldre szaladgálás ügyében is.

Ja, és tartozik a fene azok közé, akik ezzel egyetértenek. Ahogy feljebb írtam, csak az, hogy valaki szintén magyar, nem mentség a hülyeségre. Ha Cohn-Benditnek van igaza, mellé fogok állni Viktorral vagy bárkivel szemben, és minden magát értelmes lénynek tartó embertől ugyanezt várom. Aki nem ezt teszi, annak nincs igazán alapja bárkit objektíven kritizálni. A nem objektív kritikát pedig személyeskedésnek, más szóval gyűlölködésnek hívják.

Köszönöm, hogy segíthettem.

(A poszt nemdohanyzom blogon megjelent posztom újraközlése.)

Nektek nem volt még olyan érzésetek, hogy egy Fidesz mindig úgy megy, mintha jönne? Hogy akkor sem tud hibázni, ha éppen kapitálisat hibázott? Hogy 2002-es és 2006-os bukták után is ők irányították a közhangulatot? (A közhangulat az, ami megjelenik és érdeket érvényesít - a "csendes többség", ha létezik ilyen és tényleg többség is, nem politikai kategória...)

Hogy lehet az, hogy minden társadalmi csoportnak nekimentek már elég keményen és mégis szilárdan "pol pozíció"-ban vannak? (A nagyhangú támogatóiknak ugyanolyan cinikusan - nem baj, fájjon csak!)

Ha eltekintünk a Fidesz/Orbán-fóbiától, erre csak egy magyarázatot lelek: a Fidesz találta meg a kulcsot a magyar néplélekhez, a magyarság jó részének tudatalattijához.

Amíg csak az értelmiség csinálta a politikát (kb 88-95) ez nem volt politikai faktor. Amint azonban a "nép" hozzászokott, hogy itt már gumibotverés és a pártbizalmi elé citálás veszélye nélkül is bele lehet szólni a dolgokba és kimondhatja, amit 40 évig el kellett nyomnia, a magyar néplélek izmos politikai tényezővé vált és karrierje töretlen azóta is.

Ez a magyar néplélek speciális egy koktél. Alkotórészei egyfelől a jobboldaliság legrosszabb hagyományai, amiket a modern jobboldali világkép hírből sem ismer (sovinizmus, kritikátlan tekintélytisztelet, képmutató álvallásosság, a világra nyitottság hiánya, velünk élő "idegenek" irigységgel vegyes utálata, a folyamatos múltba révedés, aminek sarokköve persze nem valami nagy szellemi vagy gazdasági teljesítmény, hanem más népek feletti uralom).

Másfelől áll még idegen hatalmak alatt berögződött életstratégiákból, amik egy független államban a fejlődés és a "közérzet" pusztító akadályai (felelősségvállalás hiánya, kiskapukeresés, antiszolidaritás, csak magamra számíthatok és ezért bármi megengedhető érzés, bizalmatlanság és a szabályok csak erőszak árán való tisztelte)

Ez a mix adja ki azt a lelkivilágot, ami azt a kezet csókolgatja, amelyik üti, az elesetteket tartja minden baj forrásának és a cél érdekében minden normasértést megengedhetőnek tart, ha az éppen útjában áll.

Hogy te nem ilyen vagy? Biztos...? De ha tényleg nem, a politikailag aktív többség egyelőre több-kevésbé akkor is ilyen, függetlenül attól, hogy éppen a Fideszre, vagy az MSZP-re szavaz, és nem a Jobbikra. A hallgatók pedig, akik nem mennek el szavazni, és totálisan kivonulnak közös ügyeinkből ("res publica"!), azok ezt támogatják akkor is, ha éppen nem "ilyenek".

Amióta a Fidesz erre rájött, azóta a leggátlástalanabbul, mesterien él és visszaél ezzel - gátolva, hogy Magyarország kitörjön az évszázados mókuskerékből.

Ennél már csak az szomorúbb, hogy más pártok, akiktől az ebből a körből kitörést várná az ember, valamiért úgy érzi, állandóan magyarázkodnia kell, ha éppen nem ennek a léleknek muzsikál. Amikor a legnagyobb hangon lépnek fel a Kormány ellen és képviselik az elveiket, abban is van mindig valami idegesítő alkalmazkodási kényszer ehhez a lélekhez, és bocsánatkérés, hogy meg akarja haladni ezt a gondolkodásmódot.

Pedig nem kellene, mert egyre többen vagyunk, akik nem így gondolkodnak és nem így szeretnének élni - de itt Magyarországon. És ahogy Ady is, 100 éve, mi is új időket akarunk, új dalokkal - még mindig itt tartunk?!

bottom-img