top-image

Amióta Bajnai Gordon előállt 2012 őszén a nagy baloldali összefogás gondolatával, azóta megy a háború az LMP háza táján arról, össze kell-e fogni a szocikkal, vagy sem. Ebben a kérdésben nyitott új fejezetet a 2018. február 25.-e utáni időszak, amikor az LMP hivatalosan is nyitottá vált a tárgyalásokra.Két hét elteltével, az LMP politikai tanácskozása után úgy látszik, nem lesz ebből összefogás, s megint kígyót békát kiabálnak az LMP-re, mert "cserben hagyja a választókat, a magyar embereket".

Arról viszont a Szocik mélyen hallgatnak, mire is mondtak gyakorlatilag nemet az LMP tanácskozásán, s miért nem akarnak részt venni egy olyan összefogásban, amiben csak az LMP, az MSzP, a DK és PM jelöltei indulnának el.

Nem fogok belemenni a PM és az LMP vitájába, mely a szétválás óta sem csitult a falak mögött, s nem fogok belemenni abba sem, mennyire elfogadható az LMP számára a szocialista és DK-s vezetés.

A tárgyalások megszakadásának sokkal racionálisabb okai vannak. S pont az ellen lép fel így az LMP, ami eddig is megmérgezte a magyar közállapotokat

A teljes népességben a három párt támogatása februárban így alakult a különböző intézetek mérése szerint:

Felmérés Szocik DK LMP
Publikus 12% 4% 6%
Republicon 11% 3% 3%
Nézőpont 5% 4% 4%
Iránytű 8% 5% 5%
Századvég 8% 5% 7%
ZRI 9% 5% 4%

 

Ezen adatokból kiviláglik, hogy a DK és az LMP támogatottsága közel hasonló, s a két párt támogatottsága együttesen közel akkora, lehet hogy kicsit több is, mint a Szociké. Tehát egy reális elosztás úgy nézne ki (a Jobbikot figyelmen kívül hagyva), hogy 106 egyéni körzet felét kapná meg az MSzP, s a másik felén osztozkodna az LMP és a DK. 

Ez a felosztás lenne hozzávetőlegesen elfogadható a pártoknak, ha tisztességesen akarnak egymással szemben eljárni. 

Ehelyett a szocik, figyelmen kívül hagyva ezen adatokat, a helyek negyedéről megegyezett a DK-val, 26 egyéni helyet átengedve nekik, ami az ő dolguk, nyilván mind a két félnek meg volt a megfelelő alkupozíciója. S ennek kereteihez a két párt ragaszkodik is. Nyilván, mert mind a két félnek ez az érdeke.

De azt is érzi mind a két fél, hogy ez önmagában nagyon kevés lesz az üdvösséghez, ezért keresnek még hozzá partnereket. S ebben a kérdésben az LMP az egyik lehetséges jelölt, akinek a támogató ereje legalább akkora, mint a DK-é. 

Csak a szocik ajánlata nem arról szólt, hogy nekik is adnak 20-25 helyet, mint a DK-nak. Ok, legyen kevesebb, ne akarjatok egyenlő helyzetet, ha már eddig húzódoztak.De 2? Kettő, azaz kettő helyet adnának át, s cserébe 10 helyen kérnék a visszalépést.

Arányaiban pici ajánlat, háromszoros ellentételezésér cserébe, mint amit a DK adott. Amin a szocik sokat nyerhetnének (ott is, ahol az LMP hivatalosan nem lép vissza), miközben az LMP szó szerint szembe menne mindazzal, amit képvisel. A tisztességgel, a lojalitással, az arányos és igazságos eljárással. 

Szerintem erre minden értelmes ember nemet mondana. S ebbe bele lehet mindent magyarázni, csak azt nem, hogy az LMP elárulja az embereket, s a Fidesz szekerét tolja. Nem ez nem az.

Ez annak az érték alapú gondolkodásnak a következménye, amit az LMP lassan tíz éve következetesen képvisel. S amibe nem fér bele a mutyi, a tisztességtelen ajánlatokban való részvétel, a Zsarátnok város szellemének továbbélése.

A Címben szereplő műszer minden repülő elengedhetetlen tartozéka. Minden valamire való gépben benne van, még a sárkányrepülők műszerfalára is kerül belőle egy:

200px-VMS_Artificial_Horizon.jpg

Ez semmi másra nem jó, mint az, hogy a gép pillanatnyi helyzetéről tájékoztat, megmutatja, melyik irányba (jobbra-balra, előre-hátra) dől a gép. Ennek használata azért fontos, mert a repülőgépben tapasztalható erőkből nem egyértelműen érzékelhető a gép valóságos helyzete. Ahogy egy repülővezető fogalmazott egy előadásban: Nem az van, mint amit a székben érzékelünk.

A magyar politikában ennek a funkciónak nincs megfelelője. A mai Népszabadságban megjelent cikk viszont egyértelműen rámutatott arra, mi is történik valójában ebben az országban. A rendszerváltás utáni gazdaságpolitikai irány kialakított egy olyan, ma már fenntarthatatlan rendszert, mely hazánk számára egyre romló gazdasági állapotokat eredményezett. (Lehetne azon vitatkozni, hogy ez eredetileg jó irány volt-e, de ez a ma szempontjából mellékes.)

Ehhez 2006 őszén hozzá jött egy morális válság (ma már tudjuk, hogy nem csak Gyurcsány Ferenc, hanem Orbán Viktor részéről is), ami végleg aláásta az akkori politika szereplők szavahihetőségét. Ennek egyértelmű jele, hogy két olyan párt is bekerült a parlamentbe, melyek nem voltak tagjai korábban a T. Háznak.

Bajnai elvitathatatlan érdeme, hogy a 2010-es választás előtti időszakban megakadályozta az ország csődjét. Praktikusan elkerültük azt a folyamatot, amin végig ment a görög nép az elmúlt két évben. Ez számára akkora hitelességet biztosít, mellyel ma senki más nem rendelkezik a politikában résztvevő emberek közül.

S pont ezért sokan benne látják Orbán Viktor lehetséges kihívóját 2014-ben. Ezért állt mögé a MSZP, a DK és a Szolidaritás után a Milla is. Ha viszont megnézzük Bajnai elképzeléseit a jövőről, azt látjuk, hogy az semmilyen módon nem haladja meg azt a régi gazdasági irányvonalat, mely a kilencvenes évektől alapvetően semmit nem változott.

Az orbáni rendszer ezen elképzelésen ugyan túllép, mert alapvetően nem a külföldi tőkére akar építeni, hanem a magyarországira. Viszont amit ennek nevében véghezvisz, az nem egy felelős államférfihez méltó. Ezt tudjuk, s ennek eredménye a közös ellenségkép megjelenése a baloldalinak nevezett politikai képződményekben. (A baloldaliságukkal vitatkoznék, de ez nem ennek a posztnak a témája.)

Amit viszont Bajnai ezzel szemben akar, az azon túlmenően, hogy a korábbi, sok nehézséget okozó irányvonalnak a restaurációja, pontosan ugyan ahhoz fog vezetni, mint ami ellen most fel akar lépni. Újra ki fogja termelni a jelenlegi despotikus államhatalmi helyzetet, s utána kezdődhet ez egész újra. Az akkori helyzet viszont a jelenleginél is sokkal rosszabb lesz, és nem sok olyan ember van ebben az országban, akinek ez valódi érdeke lenne.

Egyébként, ha bárki el kezdene kampányolni egy hasonló tervvel egy fejlett országban, mondjuk Németországban, Angliában, Amerikában, Kínában vagy Japánban, az ugyan ilyen élénk vitát hozna létre, mint nálunk. Csak a diskurzus tárgya lenne gyökeresen eltérő. A fő kérdés ugyanis az lenne, hogy az ember őrült vagy hazaáruló. Mert amiben ő gondolkodik, az a magyar munka és a magyar szellemi tőke végső kiárusítása. Erre mondom azt, hogy  NEM, NEM, SOHA!

Csak a legtöbb ember nem jut el idáig, s ebből adódóan a magyar ember nem tudja, mi is történik valójában velünk (nincsen műhorizontunk, egy objektív külső viszonyítási pontunk, ami azt mutatja, ami valójában van) . Aki meg érti ezt a folyamatot, az nem veszi észre az ország egyéb bajait, mert csak az Orbáni propagandára figyel, mely ezt pontosan megfogalmazza, és szavakban tesz is ellene (a tetteket azt inkább hagyjuk most...).

A legtöbb ember viszont idáig nem is jut el: nem érti, nem látja és nem tudja miért van az ország lejtőn, s minek köszönhető egy dél-amerikaihoz hasonló politikai rendszer létrejötte. A közös ellenség legyőzésének vágya, a korábbi gazdasági irányvonal visszaállításával, egy még nagyobb társadalmi katasztrófa okává válhat, mert az ilyen gazdasági irány kitermeli a maga despotáit is.

Ilyen módon aki 2014-ben Bajnaira szavaz, az nem valami mellett foglal állást, hanem az Orbáni ámokfutás ellen szavaz. Ez viszont pontosan az a politikai váltógazdaság, amiről eddig is mindenki tudta, hogy a magyar bajok egyik forrása, mert nem egyfelé húzzuk a szekeret.

Adott egy diplomás ember. Bevallottan becsap egy rakat embert, és ebben a legfőbb ellenfele sem különb. Aztán szerepcsere jön, ellenfele túlnyervén magát egy választás után romba dönti az országot. Ennek következtében az lesz a hős, aki az országban marad, aki elmegy, csak a jobbat kapja. "Szerte nézett s nem lelé Honját a hazában"

És persze csodálkozunk, hogy ezen nagyszerű emberek hatására, józanul végiggondolva, sokan távol maradnak a politikától. Ami itthon a politikai csatározások során megy, az a Balkánon sem elfogadott már. Afrika és Amerika déli részeit idézi a mai magyar közállapotok folyamatos válsága. Én nem tudom, ezen emberek hol élnek, de amit tesznek, az nem a jelen helyezünk okainak hathatós megváltoztatása és megszüntetése, hanem az újabb nehézségek folyamatos újrateremtése.

Egyre inkább úgy tűnik, hogy ez a jelenlegi kormány pocsék munkájának az lesz az eredménye, hogy ötven évvel visszafejlődünk. Egyéni érdekek által vezérelt munkájuk összességében több kárt okoz, mint hasznot. Zsarátnok város is újjá lett alapítva. A szűkösség szemléletük arra állt rá, hogy ide nekem az oroszlánt, miközben mástól a legalapvetőbbet is elveszik. Én nem sajnálom senkitől a pénzt, de aki úgy szerez egyre több pénzt, hogy közben másokat gyakorlatilag meglop, az nem becsületes ember.

Amikor összefogásról beszélnek ezen jó emberek, az arról szól, hogy mi. Mi, és senki más. A hétvégén volt Veszprémben egy Jobbik ellenes tüntetés. Pedig a Jobbik térnyerése nagyon jól jellemzi a helyzetet. Szociológiai tény, a szélsőséges mozgalmak akkor erősödnek meg egy társadalomban, ha a szekér nem megy. És ez most mindenki a saját bőrén érzi. Ennek megfelelően folyamatosan nő a Jobbik támogatottsága, főleg, hogy a gondok forrását jól meg tudják fogalmazni. Amikor valaki ki meri mondani, hogy nem a Jobbik térnyerése a probléma (az maximum következmény, póriasan szólva tünet), összekeverve a szezont a fazonnal az egyik oldalon arról beszélnek, hogy az LMP a Jobbikot támogatja. Ez badarság, elterelik a lényegről a figyelmet.

Az igazi kérdés, hogyan lehetett ebben az országban a Fidesz élet és halál ura? Milyen felelősség terheli ebben morálisan és politikailag az utolsó két "Szocialista" kormányt? Avval, hogy éhség sztrájkolni kimegy valaki, a szerecsen nem lesz megfürdetve. Ahhoz bizony megújulás kell, ami elmaradt. És nem először.

Ma ennek az országnak a jövője elveszik egy pszichopata őrült miatt. Amibe a sikeres országok belefektettek, abból a jelenlegi vezetés kiveszi azt a keveset is, ami eddig bele ment. És ez komoly dolog, mert egy olyan népről és annak országáról beszélünk, mely a méretéhez képest sokkal többet tett le az asztalra, mint a legtöbb "nagy" nemzet. Csak ennek alapjait most lerombolják, s felszórják sóval.

Nem merünk már lassan egymás szemébe se nézni, mert egyre több embernek vajas a füle. Aki az elmúlt húsz évben semmi olyat nem tett, amiért fájhat a feje, az zömmel nem is szólalt fel nyilvánosan a köz érdekében. Aki meg megpróbált ilyenként mégis valamit tenni, a két oldal együttes erővel taszigálta be abba a dagonyába, amitől a magyar politikai elit irdatlanul bűzlik. A veszprémi eset kommentálása is pont ennek a része.

Holnap reggel fel jön a nap. Kérdés: használjuk is ezt a tényt valamire, s merünk dolgokat végre látni is? Vagy csak vakon (lehunyt szemmel) cirkálunk tovább, nehogy észre kelljen venni az egyértelmű tényeket, melybe unos-untalan beleütközünk, s akadályozzák az értelmes jövő kialakítását?

Majdnem pontosan 1 hónappal a karácsony előtti nagy dobása után az LMP ismét húzott egy karaktereset. Vagy nem...Vagy mégis...?

Tulajdonképpen igen. Január végi kongresszusán az LMP úgy döntött, hogy nem enged a szoci Nyuszi rokonaiból, barátaiból és üzletfeleiből álló lidércfény (leánykori nevén Demokratikus Ellenzéki Kerekasztal) csábításának és más utat választott, minthogy belefulladjon a mocsárba...

Ez a döntés voltaképpen megerősíti az LMP parlamentbe kerülése óta folytatott, erős moralitásról tanúskodó politikáját, ami egyaránt kritikája a Fidesz kormánynak és annak az MSZP-nek, ami kikövezte neki az utat. Nem mellesleg jelentős politikai életösztönről és elővigyázatosságról tanúskodik...

Az persze már más kérdés, hogy az istenadta népet érdekli-e mindez. Ez a következő évek nagy kérdése, illetve a tágabb értelemben vett MSZP-n kívüli ellenzék nagy kihívása. Ha a Fidesz prés megteszi azt, ami lehetetlennek tűnt - ha nem is arany, de legalább aranyozott korrá változtatja a lelkekben a szoci kormányzás időszakát és annak a kádári időkből jól ismert langymelegét -, akkor nagyon ott kell lenni a szeren, hogy alternatívát villantsanak a jól ismert lehetőséggel szemben.

De aztán van az LMP ugyanezen kongresszusának egy másik döntése is, amit hoztak is (meg), meg nem is, minden esetre egyből le is kellett a nyilvánosságnak fordítani. Röviden: a többség a mellett döntött, hogy 2014-ben nem lesz választási együttműködés a szocikkal és leágazásaikkal, azonban ehhez voltaképpen nagyobb szavazati arány kellett volna, így ez csak egy vélemény.

No igen, ez már elég dodonaira sikerült és felveti azt a kérdést, hogy miként hat ez az LMP pozicionálására, érthetőbben: mit szólnak ehhez majd a választók és a vetélytársak?

A pártok a könnyebbik falat: a Fidesz nyilván elégedetten a nyelvével csettinget, az MSZP a sokat tudóak arcával továbbra is ölelésre tárt karokkal áll, mint operaénekes a magas C-nél, a Jobbik vállat vonva osonópályán lopkodja az elveszett lelkeket, a civil mozgalmak meg magukkal vannak elfoglalva.

Igazi fekete doboz azonban a választók reagálása: az LMP nyilvánvalóan azt szeretné, hogy a választásokról választásra ide-oda csapongó, különösebb ideológia kötődéssel nem rendelkező, és most éppen Orbán-árvák meghallják döntésében a hívó szót és zászlója alá csoportosuljanak. Meglehet.

Ahogy ugyanúgy az sem kizárt, hogy az LMP hátranéz és csak a lassan becsukódó ajtót látja maga mögött, amin éppen kimentek a kormányváltás hevében biztosra menő utolsó szavazók. Meglátjuk.

És hogy a harmadik opció...? Legalább annyira lehetséges, mint az előző kettő, hogy azok a többé-kevésbé tudatosan magukat jobboldalinak vallók látják meg a maguk pártját az LMP-ben és szivárognak át oda, akik már végleg csalódtak a Kedves Vezetőben, de a Jobbik eleve szóba sem jöhet. Ez nagyban fog azon múlni, persze, hogy az LMP mit sugároz magáról a jövőben. Kiderül nemsokára.

Ti mire tippeltek?

 

bottom-img