top-image

A Címben szereplő műszer minden repülő elengedhetetlen tartozéka. Minden valamire való gépben benne van, még a sárkányrepülők műszerfalára is kerül belőle egy:

200px-VMS_Artificial_Horizon.jpg

Ez semmi másra nem jó, mint az, hogy a gép pillanatnyi helyzetéről tájékoztat, megmutatja, melyik irányba (jobbra-balra, előre-hátra) dől a gép. Ennek használata azért fontos, mert a repülőgépben tapasztalható erőkből nem egyértelműen érzékelhető a gép valóságos helyzete. Ahogy egy repülővezető fogalmazott egy előadásban: Nem az van, mint amit a székben érzékelünk.

A magyar politikában ennek a funkciónak nincs megfelelője. A mai Népszabadságban megjelent cikk viszont egyértelműen rámutatott arra, mi is történik valójában ebben az országban. A rendszerváltás utáni gazdaságpolitikai irány kialakított egy olyan, ma már fenntarthatatlan rendszert, mely hazánk számára egyre romló gazdasági állapotokat eredményezett. (Lehetne azon vitatkozni, hogy ez eredetileg jó irány volt-e, de ez a ma szempontjából mellékes.)

Ehhez 2006 őszén hozzá jött egy morális válság (ma már tudjuk, hogy nem csak Gyurcsány Ferenc, hanem Orbán Viktor részéről is), ami végleg aláásta az akkori politika szereplők szavahihetőségét. Ennek egyértelmű jele, hogy két olyan párt is bekerült a parlamentbe, melyek nem voltak tagjai korábban a T. Háznak.

Bajnai elvitathatatlan érdeme, hogy a 2010-es választás előtti időszakban megakadályozta az ország csődjét. Praktikusan elkerültük azt a folyamatot, amin végig ment a görög nép az elmúlt két évben. Ez számára akkora hitelességet biztosít, mellyel ma senki más nem rendelkezik a politikában résztvevő emberek közül.

S pont ezért sokan benne látják Orbán Viktor lehetséges kihívóját 2014-ben. Ezért állt mögé a MSZP, a DK és a Szolidaritás után a Milla is. Ha viszont megnézzük Bajnai elképzeléseit a jövőről, azt látjuk, hogy az semmilyen módon nem haladja meg azt a régi gazdasági irányvonalat, mely a kilencvenes évektől alapvetően semmit nem változott.

Az orbáni rendszer ezen elképzelésen ugyan túllép, mert alapvetően nem a külföldi tőkére akar építeni, hanem a magyarországira. Viszont amit ennek nevében véghezvisz, az nem egy felelős államférfihez méltó. Ezt tudjuk, s ennek eredménye a közös ellenségkép megjelenése a baloldalinak nevezett politikai képződményekben. (A baloldaliságukkal vitatkoznék, de ez nem ennek a posztnak a témája.)

Amit viszont Bajnai ezzel szemben akar, az azon túlmenően, hogy a korábbi, sok nehézséget okozó irányvonalnak a restaurációja, pontosan ugyan ahhoz fog vezetni, mint ami ellen most fel akar lépni. Újra ki fogja termelni a jelenlegi despotikus államhatalmi helyzetet, s utána kezdődhet ez egész újra. Az akkori helyzet viszont a jelenleginél is sokkal rosszabb lesz, és nem sok olyan ember van ebben az országban, akinek ez valódi érdeke lenne.

Egyébként, ha bárki el kezdene kampányolni egy hasonló tervvel egy fejlett országban, mondjuk Németországban, Angliában, Amerikában, Kínában vagy Japánban, az ugyan ilyen élénk vitát hozna létre, mint nálunk. Csak a diskurzus tárgya lenne gyökeresen eltérő. A fő kérdés ugyanis az lenne, hogy az ember őrült vagy hazaáruló. Mert amiben ő gondolkodik, az a magyar munka és a magyar szellemi tőke végső kiárusítása. Erre mondom azt, hogy  NEM, NEM, SOHA!

Csak a legtöbb ember nem jut el idáig, s ebből adódóan a magyar ember nem tudja, mi is történik valójában velünk (nincsen műhorizontunk, egy objektív külső viszonyítási pontunk, ami azt mutatja, ami valójában van) . Aki meg érti ezt a folyamatot, az nem veszi észre az ország egyéb bajait, mert csak az Orbáni propagandára figyel, mely ezt pontosan megfogalmazza, és szavakban tesz is ellene (a tetteket azt inkább hagyjuk most...).

A legtöbb ember viszont idáig nem is jut el: nem érti, nem látja és nem tudja miért van az ország lejtőn, s minek köszönhető egy dél-amerikaihoz hasonló politikai rendszer létrejötte. A közös ellenség legyőzésének vágya, a korábbi gazdasági irányvonal visszaállításával, egy még nagyobb társadalmi katasztrófa okává válhat, mert az ilyen gazdasági irány kitermeli a maga despotáit is.

Ilyen módon aki 2014-ben Bajnaira szavaz, az nem valami mellett foglal állást, hanem az Orbáni ámokfutás ellen szavaz. Ez viszont pontosan az a politikai váltógazdaság, amiről eddig is mindenki tudta, hogy a magyar bajok egyik forrása, mert nem egyfelé húzzuk a szekeret.


A teljes nyugati sajtó miattunk veri a palávert. Ez nekem mindig gyanús. Főleg, mikor olyan hevesen teszi, ahogy most. Azt hiszem, ennek az egész perpatvarnak két szintje van. Egy, ami Európáról szól, egy, ami rólunk. Ami rólunk szól, azt csak mi értjük, akik itt élünk: a sebtiben és szakmaiatlanul meghozott (nem csak) sarkalatos törvényekre gondolok.

Az Alkotmánybíróság haldokló medúzává puhítása, a Jegybank trükkös korlátozása, az adatvédelmi biztos hivatalának kiherélése. Ezekért nekünk kellene az utcára menni, épp ahogy ötvenhatban. De akkor a Nyugat nem segített. Most viszont úgy tűnik, segíteni akar. Na, ezt én – ne haragudjatok meg – de nem veszem be. Akkor sem segített, most miért tenné? Mert szegény magyarok lassan diktatúrába fulladnak? Ugyan! A jóságos Európa képe már a Római Birodalom környékén szertefoszlott. Messziről bűzlik, hogy más érdekek állnak a háttérben. A tét jóval nagyobb.

De nézzük a másik szintet:

Ez a szint Európáról szól. Ahol van egy ország, ami szembemegy a jelenlegi trenddel, vagyis az unió még unióbbá való gyúrásával, vagy ha tetszik: az Európai Egyesült Államok létrehozásával. Egy ilyen trendben elkezdeni a szuverenitásunkért harcolni, s mindig összeakasztani kurucos bajszunkat a központtal… nos, ez minimum nem szerencsés. Orbán a legrosszabbkor húzta ki a gyufát Brüsszelnél. Tombol a válság, az USA lassan nem csak sub rosa, de nyíltan dörzsöli a kezét az euró szétesésére várva, ahogy tisztítgatva, ápolgatva saját kis fontocskáját, csendben ezt teszi az Egyesült Királyság is, az EU meg saját hányásában agonizál.

Ez a játék nem biztos, hogy csak arról szól, hogy Orbán egy falusi betyár nagyratörő (önkényuralmi-jellegű) álmokkal, és alapvetően nem szimpi Merkeléknek, hanem arról, hogy csúnyán beleköphet a levesbe. Mármint a levésbe. Mert lassan az unió léte a tét, és ha minden ország úgy kezd el pattogni, mint Magyarország, akkor szétesik a rendszer.

Az USA meg (és Kína is, ha okos) dörzsölheti tovább dagadó tenyerét.

Az egész politikai gondolkodás ott csúszik félre, hogy a szavazatok egy jelentős része érzelmi alapú. A politikai váltógazdaság akkor fog megváltozni, ha végre megérti az átlagember, hogy a gazdaságpolitika az, ami számít, és nem a hangzatos szavak, meg szép elméletek. Most kezdik az emberek érzékelni, a Fidesz csupán imitálja a gazdasági szemléletű gondolkodást, valójában a klientúráját építi. Remélem  az emberek hamarabb az asztalra csapnak, s nem kell megvárni, hogy a nyugdíjak és az állami fizetések elmaradjanak. Abból nagyon sanszos, hogy egy görögországihoz hasonló földindulás lenne.

Matolcsi egy kisvállalat túlélési stratégiáját próbálja egy országra adaptálni, csak az ilyen programok a kisvállalatoknál is leépüléshez, és nem fejlődéshez szoktak vezetni. Az egy gazdasági nonszensz, hogy a beruházásokat minimalizálva, a folyó költségeket leredukálva, kiugró növekedést érek el, mert jól el tudom adni azt, amire eddig sem volt elegendő kereslet.

Másrészt egy vállalat leépíthet egyes területeket, felhagyhat tevékenységekkel, de az állam keze ennél sokkal jobban meg van kötve. Az állam nem élheti fel a jövőjét, forrásokat kivonva az egyébként is durván alulfinanszírozott oktatásból, egészségügyből, szociális ellátó rendszerből.

Az igaz, ha nem megy valami, akkor mást kell csinálni, vagy máshogy. Csak amit most a Fidesz csinál, annak az eredménye számszerűsíthetően nem jó (gondoljunk az árfolyamokra, kamatokra, benzinárra stb.). És evvel párhuzamosan a bérek alig változnak, ami nem más, mint elszegényedés biztos melegágya. A Fidesz mindig arról papolt, hogy növelni kell a belső fogyasztást, de vásárlóerő nélkül ez nem fog menni. Ehhez az egyre szűkülő középosztály nagyon kevés.

A legjobb, amikor olyan kezd el észt osztani gazdasági kérdésben, akiről ordít, hogy nem ért hozzá. Selmeci Gabriellát eddig sem tartottam sokra, de amekkora baromságot mondott pár napja az MNB statisztikájára, az nem volt piskóta. Képes azért valamit hiteltelennek beállítani, mert az nem azonos avval, amit ők állítanak. Mint egy elefánt a porcelánboltban. És ez a szemlélet az ez egész Fidesz kormányzásra igaz.

Nem tudom, honnan veszik azt a gazdasági agyrémet, amit csinálnak, de nem szeretnék Argentínában élni. Nem azért, mert tőlem idegen a latin-amerikai kultúra, hanem azért, mert az ottani biztonsági viszonyok hatalmas belső feszültséget jeleznek. Amit most a Fidesz csinál, az nagyon ebbe az irányba hat. Egy cikket elolvasva arra döbbentem rá, hogyha így mennek a dolgok, akkor megint 3 millió koldus országa leszünk. Ahol pedig sok a koldus, ott a többi embernek sem egyszerű az élete. Ez látszik már most is. A huszadik század első felében mindenkinek volt egy olyan ismerőse, aki kiment Amerikába. Ma mindenkinek van olyan ismerőse, aki Nyugat-Európában él és dolgozik, s nem is akar hazatérni.

A következő érdemi áttörést az a politikai csoportosulás tudja elérni, aki közérthetően meg tud fogalmazni egy gazdasági programot, amivel az emberek is azonosulni tudnak. Olyan alapvető kérdésekre kell a válaszokat megfogalmazni egy ilyen programban, hogy mit, hol, hogyan és főleg miből akarunk fejleszteni, és ezekből mekkora haszonra számítunk. A kapacitás növelése a tervgazdaságban fontos, a piacgazdaságban másodlagos. Ha erre valódi válasz születik, akkor az is világossá válik, hogyan jön vissza a az a pénz, amit az egyes területekbe beleinvesztálunk, s az milyen többlet eredményez vezet társadalmi szinten (nem az adott cég szintjén, az egy állami támogatásnál másodlagos). Én hiszek az emberek erejében, nem kell feltétlen a nagyvállalatok zsebét tömködni.

Vagy megegyeznek az IMF-fel Fellegiék, vagy nem. Valójában alig számít. A forint árfolyamára ugyan hatással lesz, de manapság, ha Amerikában eltüsszenti magát egy hitelminősítő, akkor is csúszik a forint. A bennfentesek, meg jól járnak, ha spekulálnak. Igaz, nem is kell spekulálni, hisz előre tudják a tüsszentés idejét.

Akkor sem dőlhet be az ország, ha nem egyezünk meg a Valutaalappal. Európa nem engedheti meg. Nem azért mert olyan kedves rokon lenne, hanem mert uniós országot még politikai okból sem engedhet csődbe menni. Akármilyen baja is van az EU prominenseinek Orbánnal, meg médiatörvénnyel, meg Jegybankkal meg Alkotmánnyal, ez mind politika katyvasz – a gazdaság más tészta. Olyan mértékű működőtőke áramlott és áramlik be az országba, olyan mértékű a külföldi vállalatok érdekeltsége (és olyan nagy átmérőjű a pénzszivattyúja is), hogy itt nem lehet csőd. Még akkor sem, ha egy fizetett marha a Le Figaróban azt mondja. Mert azt mondta. „Európa akár hagyhatja is csődbe menni Magyarországot.”

Ezt épp Erik Berglöf, az Európai Fejlesztési és Újjáépítési Bank közgazdásza köpte ki. És ez kérem politika. Görögországot az államcsőd kihegyezett karóiból húzták ki – mindenáron, Írországot, meg Portugáliát szintén „nem lehetett hagyni”, de minket igen. A fenét. Tranzitország vagyunk, itt mennek az utak Ázsia felé, Oroszország felé meg az energiavezetékek. Ráadásul nem is vagyunk olyan sztrájkkedvelők, mint mondjuk a Görögök, akik az első kellemetlenségre rögtön abbahagyják a munkát. Tőlünk mindig ki lehet préselni a befektetett pénzeket. Persze ha hagynának bedőlni, akkor nem. Szóval mindez csak politikai szövegelés, kezeljük úgy.

De tudjátok mit? Hagyjanak csak csődbe menni. Csak a játék kedvéért (már ha nem lenne ez élethalál-játék). És akkor majd egész Európa pisloghatna, mint pocok a lisztben. Megnézhetné a kártyavárként összedőlő teljes uniós gazdaságot. Mert össze vagyunk vasláncokkal fűzve. Ha egy dől, dől az egész.

Akár tetszik, akár nem, igaz a tétel: mindenki egyért! Végül is ezért jöttünk össze.

Persze tisztább lenne, ha Fellegiék mégiscsak egy könnyed szerződéssel jönnének haza. Akkor meg az lesz a kérdés milyen árat fizetünk majd érte?

bottom-img