Még egy májkrémes kenyér is többe kerül, mint amit ki tudnék fizetni. Drága Izaura, hol vagy most, hogy szelíd mosolyoddal kiválthatnál eme magyar-gyarmati problémából?!
Csúnya szavakkal kellene kezdenem. Nagyon csúnyákkal. Olyanokkal, amik még Viktor Királyt is megdöbbentenék. Pedig nem a szavakkal akarok feltűnést kelteni.
Ma kaptam egy lapot. Egy újságot, amit nem gyengén köthető - vitézy klán, fidesz heti válaszról van szó – a mai hatalmon lévő entitásokkal.
Ebben az szerepelt vezércikként brutálisan fontos betűkkel, hogy Lucelia Santos 55 éves!!!! Vagy 56.!??
Nade ki nem szarja le!!!! Mert én jó magasról. Miközben tudom ki az a Lucelia. Nem más, mint az akkor (értsd a fideszváltozás előtti) Rabszolgasors című sorozat Izaura nevű szupersztárja.
Most ezt adja nekem hírűl a kerületi (13 ker. é 5 ker.) közélettel foglalkozó lapja. Óriási!
Hát ki nem fossa le (muszáj ennyire egyértelműen fogalmazzak), hogy hány éves ez a csajszi/néni??!! Megmondom. Mindenki leszarja, akinek van remek lakása, amin nincs brutál lakáshitel, akinek van állása, méghozzá biztos tutia állása, aki tud fagyit venni a Szent István parknál két száz forintért. Ők max nosztalgiáznak.
Nekiik örülök.
Örülök, hogy megtudták ezt a kerület, mi több az ország számára fontos hírt.
Mégis fel vagyok háborodva.
Fel.
Vagyok.
Fel.
Háborodva.
Hogy mikor nincsenek munkahelyek
nincsenek perspektívák,
nincsenek élethosszig tartó koncepció-vázlatok a fiatalok előtt,
akkor ez
ez a vezércikk egy helyi lapban!
Akkor erről a „kibaszottul fontos dologról” kapok hírt.
Remek!
Szerintem Lucelia sem tudna helyezkedni ebben az országban.
Az egymillió új munkahely országában.
Mert én nem.
Nem országot gyűlölöm, csak hogy félreértés ne essék: imádom.
De hogy ezt a vezércikket kell ássam a postaládámban, az felháborít.
Se állásom nincs, se jövőképem, se lehetőségem jövőképet vagy állást találni.
Bárcsak lehetnék egy rabszolga valahol… valahol egy multinál… hogy a felszabadulásért küzdhessek.
