Egy héttel azután, hogy a kormányhoz közel álló jobb- és mégjobb-oldali személyiségek által gründolt Békemenet odafagyasztotta a december végi/január eleji ellenzéki tüntetések kapcsán a demokraták és baloldaliak arcán felderengő mosolyt, a hétvégén három ellenzéki párt is kongresszust tartott.

Noha ezek az események már jó előre betervezettek voltak, a napirendeket meghatározta az előállt helyzetre való reagálás. A Jobbiknak könnyű volt odaállni az események mellé, hiszen nem minden alap nélkül mondta ki Vona Gábor, hogy a kormány sok esetben már most is az ő programjukat valósítja meg. Tudja, hogy a Fidesz - még, amikor a nemzetközi karvalytőke és a naplopó eurokraták is szorongatják kis hazánkat - sem tud eléggé szélre hajolni ahhoz, hogy minden szelet kifogjon a vitorlájukból. Elég rátenni a kormányra még egy lapáttal, legyen az EU zászlóégetés, vagy kétértelmű nyilatkozatok. Másrészt azt is tudja, hogy a Fideszből kiábrándultak ha valamit, akkor legfeljebb a Jobbik szavazótáborát erősítették eddig.

A DK semmi kreatívat nem tudott felmutatni, retorikájuk a terméketlen hideg polgárháború lenyomata, és végsőkig figyelmen kívül hagyja a párttagok személyes felelősségét a jelenlegi helyzetért. Egyedül az igen költséges szervezetépítés terén tudtak figyelemre méltót felmutatni 4000 taggal és kiépült országos szervezettel, mindössze néhány hónap alatt. Érdekes, hogy milyen gyorsan ment ez egy olyan pártnak, akik “olyan szegények, mint a templom egere”.

Az MSZP egyetlen sikere az elmúlt időben az volt, hogy viszonylag simán sikerült „lemenedzselnie” Gyurcsányék kiválását, de az Orbánozáson kívül nem sok konstruktívat tudtak eddig felmutatni. A párt által elkezdett, majd félbehagyott zöld fordulat, ha komolyan veszik azonban együtt járhatna némi vérfrissítéssel amire úgy képletesen, mint szó szerint nagyon is szükségük lenne.

2010 is közel van még, ezért a közvélemény-kutatásokban gyengén szerepelnek. Nem csoda hát, hogy mindkét párt úgy tekint az új mozgalmakra és pártokra, mint Berlusconi egy jó kis választás előtti ráncfelvarrással egybekötött hajbeültetésre: tőlük várják, hogy újra szexisek legyenek a választóknak.

És ennek az elvárásnak a Szolidaritás és a 4K úgy tűnik meg is akar felelni, hiszen másképp nem érthető, hogy miért akarnak egy asztalhoz ülni olyanokkal, akik nemcsak hogy nagyban felelősek a jelenlegi helyzetért, de politikai dörzsöltségükkel várhatóan pillanatok alatt bedarálják őket. Ez pedig, egyetlen valóban független, új erőnek, sem az egész ellenzéknek nem szolgálja érdekét.

Az új ellenzék pártjai közül úgy tűnik egyelőre, csak az LMP ismerte fel ezt eddig. A hét végi kongresszuson az LMP hitet tett amellett, hogy a kormány leváltásához az ellenzéki torta újraosztása helyett a jelenleg bizonytalan szavazók bevonásán keresztül vezet az út. Helyes felismerés, és remélem, hogy ezt hamarosan eredményes lépések követik, ugyanis jelenleg más út nem látszik.

Orbán Viktor az első két év fékevesztett törtetése után, mely során rengeteg tyúkszemen gázolt át, feltehetően konszolidációra készül. A következő két évben az összetákolt rendszer működtetése és foltozgatása lesz napirenden. A tyúkszemek lassan nem fognak már annyira lüktetni, ha egy kicsit is jobbra fordul a helyzet. Egy konszolidáltabb légkör és egy enyhe konjunktúra által kiváltott megkönnyebbüléssel Orbán Viktor simán hozhatja a 2014-es választásokat, sőt még a kétharmad sem lehetetlen.

A következő választás esélyei tehát ebben a pillanatban inkább múlnak a világgazdasági tendenciákon, mint a magyar ellenzék teljesítményén. De (reméljük) már nem sokáig.

Az elmúlt időszakban sokakat foglalkoztatott az a kérdés, hogy az LMP hajlandó-e Orbán ellen összefogni a baloldalon, vagy sem. Ez azért sem volt evidens, lévén Gyurcsány Ferenc ellenzékeként jelent meg az a polgári kezdeményezés, aminek eredménye a mai párt. A fő kérdés, lehet-e a jelenlegi helyzetre kritikusan reagálni abban az esetben, ha ennek egyik felelősével összefog a párt?

Sokféle vélemény van evvel kapcsolatban, nem egy egyszerűen eldöntendő kérdés. Erre csak is egy dolog fogja megadni a pontos választ, mégpedig az idő. Tíz év múlva minden világos lesz, de az biztos, hogy az elmúlt hétvége, az LMP kétnapos kongresszusától függetlenül is átrajzolta a politikai térképet (pontosabban behúztak rá pár eddig maszatos vonalat tussal).

A Jobbik, szemben a fent nevezett formációval, egyértelműen elhatárolódott más demokratának mondott csoportoktól, míg a DK alakuló kongresszusán a nyitás pártján voltak. A másik két formáció megnyilvánulásait nézve ez egyelőre süket fülekre talált.

Elsőre nem teljesen egyértelmű, az LMP miért határolódott el, mert a kérdésnél is kettősebb lett a válasz. A nyilatkozatokból az látszik tisztán, hogy a Demokratikus Ellenzéki Kerekasztalban nem vesznek részt, viszont a hosszú távú döntések meghozatala elmaradt. A többség a külön utat támogatja, de nem hoztak döntést. Erre szokás kérdezni, hogy akkor most mi a bánat van?

A dolog megoldását az LMP pártszabályzata adja meg, ami kimondja, hogy politikai szövetséggel kapcsolatban - mely nem az ügyek menti politizálásra vonatkozik, hanem választási együttműködés megkötésérről - csak a kongresszus  minősített többsége határozhat. (Ezen tény ismerete mondjuk alaposan zárójelbe teszi Karácsony Gergely II. kerületi kampányában elhangzott lehetőséget, hogy visszalépne egy kedvező állás esetén.)

Pontosan nem látható kívülről, milyen vélemények ütköztek, de a két éve megfogalmazott alapító nyilatkozat szelleme él még a pártban, mely az értékszintézist tűzte ki célul. Nincsen egyen kabát, szabadon lehet mást gondolni, s ennek eredménye a többségi vélemény, amit a párt küldötteinek nagyobbik része oszt, de nem a kétharmada.

Tovább gondolva, ebből akkor lesz valaha is választási együttműködés, ha a tagság véleménye jelentősen megváltozik. A küldötti rendszer miatt ez akár a tagság felét is igényelheti. Erre viszont nem mernék nagy tétben fogadni, jelenleg a  legvalószínűbb egy külön utas politizálás a választásokig.

Az, hogy ez életképes-e, megmozgatja-e a pártot nem választók népes táborát, s elhozza a jelenlegi kormány leváltását (esetleg a kétharmados törvények megváltoztatásához is elegendő többség jön létre), az szerintem hatalmas kérdés, de ez lehetett az érdemi dilemma az LMP berkein belül is.

Ez a döntés voltaképpen megerősíti az LMP parlamentbe kerülése óta folytatott, erős moralitásról tanúskodó politikáját, ami egyaránt kritikája a Fidesz kormánynak és annak az MSZP-nek, ami kikövezte neki az utat. Nem mellesleg jelentős politikai életösztönről és elővigyázatosságról tanúskodik...

Az persze már más kérdés, hogy az istenadta népet érdekli-e mindez. Ez a következő évek nagy kérdése, illetve a tágabb értelemben vett MSZP-n kívüli ellenzék nagy kihívása. Ha a Fidesz prés megteszi azt, ami lehetetlennek tűnt - ha nem is arany, de legalább aranyozott korrá változtatja a lelkekben a szoci kormányzás időszakát és annak a kádári időkből jól ismert langymelegét -, akkor nagyon ott kell lenni a szeren, hogy alternatívát villantsanak a jól ismert lehetőséggel szemben.

De aztán van az LMP ugyanezen kongresszusának egy másik döntése is, amit hoztak is (meg), meg nem is, minden esetre egyből le is kellett a nyilvánosságnak fordítani. Röviden: a többség a mellett döntött, hogy 2014-ben nem lesz választási együttműködés a szocikkal és leágazásaikkal, azonban ehhez voltaképpen nagyobb szavazati arány kellett volna, így ez csak egy vélemény.

No igen, ez már elég dodonaira sikerült és felveti azt a kérdést, hogy miként hat ez az LMP pozicionálására, érthetőbben: mit szólnak ehhez majd a választók és a vetélytársak?

A pártok a könnyebbik falat: a Fidesz nyilván elégedetten a nyelvével csettinget, az MSZP a sokat tudóak arcával továbbra is ölelésre tárt karokkal áll, mint operaénekes a magas C-nél, a Jobbik vállat vonva osonópályán lopkodja az elveszett lelkeket, a civil mozgalmak meg magukkal vannak elfoglalva.

Igazi fekete doboz azonban a választók reagálása: az LMP nyilvánvalóan azt szeretné, hogy a választásokról választásra ide-oda csapongó, különösebb ideológia kötődéssel nem rendelkező, és most éppen Orbán-árvák meghallják döntésében a hívó szót és zászlója alá csoportosuljanak. Meglehet.

Ahogy ugyanúgy az sem kizárt, hogy az LMP hátranéz és csak a lassan becsukódó ajtót látja maga mögött, amin éppen kimentek a kormányváltás hevében biztosra menő utolsó szavazók. Meglátjuk.

És hogy a harmadik opció...? Legalább annyira lehetséges, mint az előző kettő, hogy azok a többé-kevésbé tudatosan magukat jobboldalinak vallók látják meg a maguk pártját az LMP-ben és szivárognak át oda, akik már végleg csalódtak a Kedves Vezetőben, de a Jobbik eleve szóba sem jöhet. Ez nagyban fog azon múlni, persze, hogy az LMP mit sugároz magáról a jövőben. Kiderül nemsokára.

Ti mire tippeltek?