A poszt 1. részében  megállapítottuk, hogy a demokrácia elég költséges, de roppant értékes jószág, de valami fura okból mégis vízen és száraz kenyéren tartanánk. Ahogy ígértük, ennek a széles körben népszerű gondolatnak kívánunk a poszt 2. részében nekimenni és elkezdeni a szembenézést saját magunk hülyeségével.

Tegyük is a csizmát rögtön az asztalra: a képviselőknek magas tiszteletdíj és a pártoknak tekintélyes juttatás kell, hogy járjon. Közpénz.

Közpénz és nem "állami", mert ez nem valami láthatatlan és félnivaló, felettünk álló lény adománya, hanem a közösség által összetett pénz. A mi (a ti és ez én) pénzünk. Ezt nem lehet elégszer elismételni. Azért kellene a különbséget végre felfogni, hogy a képviselőinket és a pártjainkat igazi és komoly felelősség terhelje. Mert ki merné a más pénzével verni a csalánt, ha tudja, hogy keményen leverik rajta akiknek a zsebét megmetszette?

És azért kell közpénz, hogy a lehető legkevesebben akarják azt magánpénzből kipótolni. Mert lehet a közpénz költése tökéletlen, de ahol magánpénz jelenik meg, ott kizárólag egyes emberek érdeke fog érvényesülni. Ami a gazdasági élet lényege az közös ügyeinkben a legnagyobb bűn.

Mi magunk is jó pénzért akarunk dolgozni (jár nekünk, nem?!). Miért gondoljuk ezt másképp a közélet szereplőinél? Ha valakire rábízzuk a saját pénzünket, attól azt várjuk el, hogy a mi érdekünkben járjon el és ne máséban. Miért engedjük meg hát, hogy a közélet szereplői ne így tegyenek?

Ha a közösség nem látja el anyagiakkal azokat, akiket érdekei képviseletét bízza, súlyosan csalódni fog az eredményben. Csak attól lehet követelni és felelősségre vonni, akinek munkáját eleve "meghitelezzük". Persze mindez csak akkor megy, ha tudatos állampolgárként közügyeinkért ugyanúgy felelősséget érzünk és követelünk, mint saját legszemélyesebb dolgainkban.

Korrupció, pazarlás persze mindig lesz. A tiszta közélet csak megközelíthető, de el nem érhető. De egy viszonylag tiszta közélet és a mai állapotok között világok vannak. És a dolog nem önmagáért való: egy ország lelkiállapotát teljesen leképezi a közéletének minősége. És ki szereti szarul érezni magát az emo-sokon kívül?

Na ezért kell tiszta viszonyokat követelnünk és boldogan megfizetni ennek árát, mert a haszon busás. Ne érjük be kevesebbel, a saját jó közérzetünkről van szó!

Hogy milyen lehetőségek vannak erre, arra a poszt 3. része próbál majd választ adni.

Rogán Antal gondosan felépített imidzse alól szép lassan egyre méretesebb lóláb tűnik elő. A politikusi pályáját a Fidesz első kormányzása alatt, az újra felszított média-háború második felvonásában jeleskedő fiatalember hamar nagy lehetőséget kapott Orbán Viktortól. Frakcióvezető-helyettesként sikerült a megbízhatóság, a szavahihetőség és a szimpátia olyan magas szintjére pozicionálnia magát, amely szintet csak mostanság sikerült megközelíteni Szíjjártó Péternek.

A korábban “Arrogán” névvel illetett politikus az első Orbán-kormány leváltása után a helyi politikában azonban 2006-tól kezdve eredményesen építette fel egy sikeres, szerethető, emberekhez közel álló politikus arculatát. A Belváros élén hatalommal, pénzzel a kézében jó érzékkel tett politikai karrierjéért. Ha kellett krumplit, vagy virágot osztott, ha kellett kamerák előtt kérte meg felesége kezét. És természetesen jó kapcsolatokat ápolt az üzleti szférával.

Csipak Péterhez fűződő szoros viszonya soha nem volt titok. A nagyvállalkozónak a Belváros egy nagy részét előbb eladta, majd egy másik nagy részét akár el is bontatta volna, ha a KÖH nem lép az utolsó pillanatban. Az ingatlanvagyon felélése a kerületben Rogán polgármestersége alatt folyamatos volt, azonban így is sikerült elérni, hogy a kerület az egyik legjobban eladósodott önkormányzattá váljon az országban. A működési hiány miatt növekvő adóssághegy alól a második Orbán-kormány gazdasági szakértőjévé avanzsált Rogán az idegenforgalmi adóbevételek lenyúlását törvényerőre emelve bukkant elő, mellyel a legtöbb ilyen bevételt produkáló kerület vezetőjeként  a többi kerülettel vállalt erős szolidaritásról tett tanúbizonyságot.Nem is csoda, hogy a ciklusban Budapesttel kapcsolatban sokszor hallani a nem titkoltan a főpolgármesterséget is ambicionáló politikus ötleteit. Legutóbb épp a BKV kapcsán.

Az IMF tárgyalások körül is buzgolkodó ambiciózus politikus terveit azonban veszélyeztetik a www.atlatszo.hu -n napvilágra kerülethez hasonló ügyek. A barátok nagy megrendelésekhez juttatása, a haveri álcivilek pénzzel tömése, a kerületi ingatlan-vagyon homályos körülmények között történő értékesítése remélhetőleg már szúrja annyira választók szemét, hogy megálljt parancsoljanak Rogánnak. Az információk rejtegetése, visszatartása pedig - megjósoljuk - csak egy darabig fog segíteni. Mert bizonyára van még tovább is...