Szimpatikus tömeg. Ha jól hallottam, elhangzott ez a szókapcsolat a mai, Opera előtti tüntetésen az egyik konferanszié szájából. És igen, azt kell mondanom, igaza volt. Leszámítva néhány súlyosan kompromittálódott, főleg (ex-)szoci politikust, tényleg tele volt jófejnek tűnő emberekkel az Andrássy út. Voltunk vagy 50 000-en.

'94 óta az ún. politikai baloldal (az egyszerűség kedvéért most nevezzük így, majd máskor szétszálazzuk) nem igazán használta a tüntetéseket mint a véleménynyilvánítás eszközét; nem értették, nem érezték, nem szerették az "utcai politizálást". A tömeggyűlések megmaradtak az ún. jobb- és szélsőjobboldalnak, a performanszok meg a civil mozgalmároknak.

Most változóban van ez a kép: 2008-tól az LMP, 2011-től a 4K! és a politikai baloldal más szereplői is elkezdték készségszinten használni a látványos akciókat üzeneteik célba juttatására, a Milla és a környező civilek pedig már több alkalommal is bebizonyították, hogy képesek tömegrendezvények megszervezésére. Ezek az egymást erősítő folyamatok persze jórészt a Fidesz tömegeket felháborító politikájának "köszönhetőek", ugyanakkor jó indikátorai a tág értelemben vett baloldalon végbemenő generációváltásnak is.

Régen a képlet egyszerű volt: a fősodorbeli politikai közbeszédben az MSZP=baloldal összefüggést kevesen kérdőjelezték meg. Most sem arról van szó, hogy önmagukat baloldalinak címkéző szereplők sokasága akarna megküzdeni a szocikkal "a baloldal" képviseletéért, sokkal inkább arról, hogy az Orbán-rezsim demokratikus ellenzéke tágan értelmezett baloldali értékek köré szerveződik.

A szociáldemokrata, szocialista, szociálliberális ideológiák mellett megjelentek a zöldek, az alterglobosok, a humanisták, a balpopperek, a baloldali rendszerkritikusok, és olyan ügyek ill. társadalmi csoportok képviselői, mint a szakszervezetek, az LMBT-mozgalmárok, a nyugdíjasok, a roma értelmiség, különféle jogvédők és mások. Ebben a heterogén, de értékvilágában baloldali miliőben pedig az MSZP már csak egy szervezet a sok közül, és ha jelenleg még a legnagyobb is, de nincs kiemelkedő fontossága, sőt. Övék a múlt, de nem a jövő.

Akárhogy is, itt van ez a gondolkodásában sokszínű ellenzéki tömeg, és a tömeget alkotó emberek többségéről mégis az jut eszébe a felelősen gondolkodó nagyvárosi értelmiséginek, hogy "magunkfajta" - ezért szimpatikus. És persze kellemes dolog kulturálisan homogén közegben tüntetgetni, sőt, a marketingesek is megnyalnák a tíz ujjukat ilyen célcsoport láttán, de lássuk be: ez kevés.

Tudjuk persze, hogy mi a másik 9,95 millió helyett is védjük a demokratikus jogállamot, de az Orbán-rendszert ez még nem fogja elsöpörni. Hanem majd ha azok is itt lesznek (legalább lélekben), akik nem iPhone-ról posztolnak a fácséra, akiknek kevesebb diplomájuk érettségijük van, mint orruk, sőt: kevesebb foguk, mint ujjuk. 

Lehet, hogy városi értelmiségiként nehezebben értünk majd szót velük, lehet, hogy már nem lesz a tömeg ennyire "szimpatikus", de mégiscsak az lenne a legfontosabb, hogy azokhoz is eljussunk, azokkal is "egymásra találjunk" politikailag, akik leginkább a bőrükön érzik a jogfosztottságot, a kirekesztettséget, a létbizonytalanságot, a kilátástalanságot.

Kezdetnek talán ti is olvassátok el Sebők János írását, aztán gyertek vissza kommentelni!