Nektek nem volt még olyan érzésetek, hogy egy Fidesz mindig úgy megy, mintha jönne? Hogy akkor sem tud hibázni, ha éppen kapitálisat hibázott? Hogy 2002-es és 2006-os bukták után is ők irányították a közhangulatot? (A közhangulat az, ami megjelenik és érdeket érvényesít - a "csendes többség", ha létezik ilyen és tényleg többség is, nem politikai kategória...)

Hogy lehet az, hogy minden társadalmi csoportnak nekimentek már elég keményen és mégis szilárdan "pol pozíció"-ban vannak? (A nagyhangú támogatóiknak ugyanolyan cinikusan - nem baj, fájjon csak!)

Ha eltekintünk a Fidesz/Orbán-fóbiától, erre csak egy magyarázatot lelek: a Fidesz találta meg a kulcsot a magyar néplélekhez, a magyarság jó részének tudatalattijához.

Amíg csak az értelmiség csinálta a politikát (kb 88-95) ez nem volt politikai faktor. Amint azonban a "nép" hozzászokott, hogy itt már gumibotverés és a pártbizalmi elé citálás veszélye nélkül is bele lehet szólni a dolgokba és kimondhatja, amit 40 évig el kellett nyomnia, a magyar néplélek izmos politikai tényezővé vált és karrierje töretlen azóta is.

Ez a magyar néplélek speciális egy koktél. Alkotórészei egyfelől a jobboldaliság legrosszabb hagyományai, amiket a modern jobboldali világkép hírből sem ismer (sovinizmus, kritikátlan tekintélytisztelet, képmutató álvallásosság, a világra nyitottság hiánya, velünk élő "idegenek" irigységgel vegyes utálata, a folyamatos múltba révedés, aminek sarokköve persze nem valami nagy szellemi vagy gazdasági teljesítmény, hanem más népek feletti uralom).

Másfelől áll még idegen hatalmak alatt berögződött életstratégiákból, amik egy független államban a fejlődés és a "közérzet" pusztító akadályai (felelősségvállalás hiánya, kiskapukeresés, antiszolidaritás, csak magamra számíthatok és ezért bármi megengedhető érzés, bizalmatlanság és a szabályok csak erőszak árán való tisztelte)

Ez a mix adja ki azt a lelkivilágot, ami azt a kezet csókolgatja, amelyik üti, az elesetteket tartja minden baj forrásának és a cél érdekében minden normasértést megengedhetőnek tart, ha az éppen útjában áll.

Hogy te nem ilyen vagy? Biztos...? De ha tényleg nem, a politikailag aktív többség egyelőre több-kevésbé akkor is ilyen, függetlenül attól, hogy éppen a Fideszre, vagy az MSZP-re szavaz, és nem a Jobbikra. A hallgatók pedig, akik nem mennek el szavazni, és totálisan kivonulnak közös ügyeinkből ("res publica"!), azok ezt támogatják akkor is, ha éppen nem "ilyenek".

Amióta a Fidesz erre rájött, azóta a leggátlástalanabbul, mesterien él és visszaél ezzel - gátolva, hogy Magyarország kitörjön az évszázados mókuskerékből.

Ennél már csak az szomorúbb, hogy más pártok, akiktől az ebből a körből kitörést várná az ember, valamiért úgy érzi, állandóan magyarázkodnia kell, ha éppen nem ennek a léleknek muzsikál. Amikor a legnagyobb hangon lépnek fel a Kormány ellen és képviselik az elveiket, abban is van mindig valami idegesítő alkalmazkodási kényszer ehhez a lélekhez, és bocsánatkérés, hogy meg akarja haladni ezt a gondolkodásmódot.

Pedig nem kellene, mert egyre többen vagyunk, akik nem így gondolkodnak és nem így szeretnének élni - de itt Magyarországon. És ahogy Ady is, 100 éve, mi is új időket akarunk, új dalokkal - még mindig itt tartunk?!

Az egész politikai gondolkodás ott csúszik félre, hogy a szavazatok egy jelentős része érzelmi alapú. A politikai váltógazdaság akkor fog megváltozni, ha végre megérti az átlagember, hogy a gazdaságpolitika az, ami számít, és nem a hangzatos szavak, meg szép elméletek. Most kezdik az emberek érzékelni, a Fidesz csupán imitálja a gazdasági szemléletű gondolkodást, valójában a klientúráját építi. Remélem  az emberek hamarabb az asztalra csapnak, s nem kell megvárni, hogy a nyugdíjak és az állami fizetések elmaradjanak. Abból nagyon sanszos, hogy egy görögországihoz hasonló földindulás lenne.

Matolcsi egy kisvállalat túlélési stratégiáját próbálja egy országra adaptálni, csak az ilyen programok a kisvállalatoknál is leépüléshez, és nem fejlődéshez szoktak vezetni. Az egy gazdasági nonszensz, hogy a beruházásokat minimalizálva, a folyó költségeket leredukálva, kiugró növekedést érek el, mert jól el tudom adni azt, amire eddig sem volt elegendő kereslet.

Másrészt egy vállalat leépíthet egyes területeket, felhagyhat tevékenységekkel, de az állam keze ennél sokkal jobban meg van kötve. Az állam nem élheti fel a jövőjét, forrásokat kivonva az egyébként is durván alulfinanszírozott oktatásból, egészségügyből, szociális ellátó rendszerből.

Az igaz, ha nem megy valami, akkor mást kell csinálni, vagy máshogy. Csak amit most a Fidesz csinál, annak az eredménye számszerűsíthetően nem jó (gondoljunk az árfolyamokra, kamatokra, benzinárra stb.). És evvel párhuzamosan a bérek alig változnak, ami nem más, mint elszegényedés biztos melegágya. A Fidesz mindig arról papolt, hogy növelni kell a belső fogyasztást, de vásárlóerő nélkül ez nem fog menni. Ehhez az egyre szűkülő középosztály nagyon kevés.

A legjobb, amikor olyan kezd el észt osztani gazdasági kérdésben, akiről ordít, hogy nem ért hozzá. Selmeci Gabriellát eddig sem tartottam sokra, de amekkora baromságot mondott pár napja az MNB statisztikájára, az nem volt piskóta. Képes azért valamit hiteltelennek beállítani, mert az nem azonos avval, amit ők állítanak. Mint egy elefánt a porcelánboltban. És ez a szemlélet az ez egész Fidesz kormányzásra igaz.

Nem tudom, honnan veszik azt a gazdasági agyrémet, amit csinálnak, de nem szeretnék Argentínában élni. Nem azért, mert tőlem idegen a latin-amerikai kultúra, hanem azért, mert az ottani biztonsági viszonyok hatalmas belső feszültséget jeleznek. Amit most a Fidesz csinál, az nagyon ebbe az irányba hat. Egy cikket elolvasva arra döbbentem rá, hogyha így mennek a dolgok, akkor megint 3 millió koldus országa leszünk. Ahol pedig sok a koldus, ott a többi embernek sem egyszerű az élete. Ez látszik már most is. A huszadik század első felében mindenkinek volt egy olyan ismerőse, aki kiment Amerikába. Ma mindenkinek van olyan ismerőse, aki Nyugat-Európában él és dolgozik, s nem is akar hazatérni.

A következő érdemi áttörést az a politikai csoportosulás tudja elérni, aki közérthetően meg tud fogalmazni egy gazdasági programot, amivel az emberek is azonosulni tudnak. Olyan alapvető kérdésekre kell a válaszokat megfogalmazni egy ilyen programban, hogy mit, hol, hogyan és főleg miből akarunk fejleszteni, és ezekből mekkora haszonra számítunk. A kapacitás növelése a tervgazdaságban fontos, a piacgazdaságban másodlagos. Ha erre valódi válasz születik, akkor az is világossá válik, hogyan jön vissza a az a pénz, amit az egyes területekbe beleinvesztálunk, s az milyen többlet eredményez vezet társadalmi szinten (nem az adott cég szintjén, az egy állami támogatásnál másodlagos). Én hiszek az emberek erejében, nem kell feltétlen a nagyvállalatok zsebét tömködni.

Vagy megegyeznek az IMF-fel Fellegiék, vagy nem. Valójában alig számít. A forint árfolyamára ugyan hatással lesz, de manapság, ha Amerikában eltüsszenti magát egy hitelminősítő, akkor is csúszik a forint. A bennfentesek, meg jól járnak, ha spekulálnak. Igaz, nem is kell spekulálni, hisz előre tudják a tüsszentés idejét.

Akkor sem dőlhet be az ország, ha nem egyezünk meg a Valutaalappal. Európa nem engedheti meg. Nem azért mert olyan kedves rokon lenne, hanem mert uniós országot még politikai okból sem engedhet csődbe menni. Akármilyen baja is van az EU prominenseinek Orbánnal, meg médiatörvénnyel, meg Jegybankkal meg Alkotmánnyal, ez mind politika katyvasz – a gazdaság más tészta. Olyan mértékű működőtőke áramlott és áramlik be az országba, olyan mértékű a külföldi vállalatok érdekeltsége (és olyan nagy átmérőjű a pénzszivattyúja is), hogy itt nem lehet csőd. Még akkor sem, ha egy fizetett marha a Le Figaróban azt mondja. Mert azt mondta. „Európa akár hagyhatja is csődbe menni Magyarországot.”

Ezt épp Erik Berglöf, az Európai Fejlesztési és Újjáépítési Bank közgazdásza köpte ki. És ez kérem politika. Görögországot az államcsőd kihegyezett karóiból húzták ki – mindenáron, Írországot, meg Portugáliát szintén „nem lehetett hagyni”, de minket igen. A fenét. Tranzitország vagyunk, itt mennek az utak Ázsia felé, Oroszország felé meg az energiavezetékek. Ráadásul nem is vagyunk olyan sztrájkkedvelők, mint mondjuk a Görögök, akik az első kellemetlenségre rögtön abbahagyják a munkát. Tőlünk mindig ki lehet préselni a befektetett pénzeket. Persze ha hagynának bedőlni, akkor nem. Szóval mindez csak politikai szövegelés, kezeljük úgy.

De tudjátok mit? Hagyjanak csak csődbe menni. Csak a játék kedvéért (már ha nem lenne ez élethalál-játék). És akkor majd egész Európa pisloghatna, mint pocok a lisztben. Megnézhetné a kártyavárként összedőlő teljes uniós gazdaságot. Mert össze vagyunk vasláncokkal fűzve. Ha egy dől, dől az egész.

Akár tetszik, akár nem, igaz a tétel: mindenki egyért! Végül is ezért jöttünk össze.

Persze tisztább lenne, ha Fellegiék mégiscsak egy könnyed szerződéssel jönnének haza. Akkor meg az lesz a kérdés milyen árat fizetünk majd érte?

Szimpatikus tömeg. Ha jól hallottam, elhangzott ez a szókapcsolat a mai, Opera előtti tüntetésen az egyik konferanszié szájából. És igen, azt kell mondanom, igaza volt. Leszámítva néhány súlyosan kompromittálódott, főleg (ex-)szoci politikust, tényleg tele volt jófejnek tűnő emberekkel az Andrássy út. Voltunk vagy 50 000-en.

'94 óta az ún. politikai baloldal (az egyszerűség kedvéért most nevezzük így, majd máskor szétszálazzuk) nem igazán használta a tüntetéseket mint a véleménynyilvánítás eszközét; nem értették, nem érezték, nem szerették az "utcai politizálást". A tömeggyűlések megmaradtak az ún. jobb- és szélsőjobboldalnak, a performanszok meg a civil mozgalmároknak.

Most változóban van ez a kép: 2008-tól az LMP, 2011-től a 4K! és a politikai baloldal más szereplői is elkezdték készségszinten használni a látványos akciókat üzeneteik célba juttatására, a Milla és a környező civilek pedig már több alkalommal is bebizonyították, hogy képesek tömegrendezvények megszervezésére. Ezek az egymást erősítő folyamatok persze jórészt a Fidesz tömegeket felháborító politikájának "köszönhetőek", ugyanakkor jó indikátorai a tág értelemben vett baloldalon végbemenő generációváltásnak is.

Régen a képlet egyszerű volt: a fősodorbeli politikai közbeszédben az MSZP=baloldal összefüggést kevesen kérdőjelezték meg. Most sem arról van szó, hogy önmagukat baloldalinak címkéző szereplők sokasága akarna megküzdeni a szocikkal "a baloldal" képviseletéért, sokkal inkább arról, hogy az Orbán-rezsim demokratikus ellenzéke tágan értelmezett baloldali értékek köré szerveződik.

A szociáldemokrata, szocialista, szociálliberális ideológiák mellett megjelentek a zöldek, az alterglobosok, a humanisták, a balpopperek, a baloldali rendszerkritikusok, és olyan ügyek ill. társadalmi csoportok képviselői, mint a szakszervezetek, az LMBT-mozgalmárok, a nyugdíjasok, a roma értelmiség, különféle jogvédők és mások. Ebben a heterogén, de értékvilágában baloldali miliőben pedig az MSZP már csak egy szervezet a sok közül, és ha jelenleg még a legnagyobb is, de nincs kiemelkedő fontossága, sőt. Övék a múlt, de nem a jövő.

Akárhogy is, itt van ez a gondolkodásában sokszínű ellenzéki tömeg, és a tömeget alkotó emberek többségéről mégis az jut eszébe a felelősen gondolkodó nagyvárosi értelmiséginek, hogy "magunkfajta" - ezért szimpatikus. És persze kellemes dolog kulturálisan homogén közegben tüntetgetni, sőt, a marketingesek is megnyalnák a tíz ujjukat ilyen célcsoport láttán, de lássuk be: ez kevés.

Tudjuk persze, hogy mi a másik 9,95 millió helyett is védjük a demokratikus jogállamot, de az Orbán-rendszert ez még nem fogja elsöpörni. Hanem majd ha azok is itt lesznek (legalább lélekben), akik nem iPhone-ról posztolnak a fácséra, akiknek kevesebb diplomájuk érettségijük van, mint orruk, sőt: kevesebb foguk, mint ujjuk. 

Lehet, hogy városi értelmiségiként nehezebben értünk majd szót velük, lehet, hogy már nem lesz a tömeg ennyire "szimpatikus", de mégiscsak az lenne a legfontosabb, hogy azokhoz is eljussunk, azokkal is "egymásra találjunk" politikailag, akik leginkább a bőrükön érzik a jogfosztottságot, a kirekesztettséget, a létbizonytalanságot, a kilátástalanságot.

Kezdetnek talán ti is olvassátok el Sebők János írását, aztán gyertek vissza kommentelni!

Miközben lassan befejeződik az Orbán-rendszer kiépítése, az országot sikerül kiíratni a jogállami demokráciák köréből és 2012-ben jó eséllyel befigyel az államcsőd, az ember elgondolkozik, hogy ilyenkor mi a felelős ellenzéki hozzáállás.

Egyrészt jön az a zsigeri reakció, hogy direkt jó, ha fizetésképtelenné válik a büdzsé, ha kivágnak minket az EU-ból stb., mert akkor legalább ráébrednek a zemberek, hogy mennyire elkúrta a Fidesz, és majd jól megbuknak. (Zemberek alatt azokat az - egyébként jóravaló - polgártársainkat értem, akik érdeklődés vagy lehetőség híján nem követik szorosan a belpolitikai eseményeket.) Ennek érdekében egyesek talán még olyasmikre is vetemednének, mint a forint ellen spekulálni, külföldön vad, de megalapozatlan pletykákat terjeszteni a hazai állapotokról és ehhez hasonlók - súlyosbítva azt, ami amúgy is. Nem hinném, hogy ez a megközelítés termékeny lenne: még a mainál is kevésbé vidám az élet egy kirekesztett és fizetésképtelen ország polgáraként.

Másrészt lehet abban is hinni, hogy mindig van remény: kedvesen, halkan susogni okos érveket a fideszesek fülébe, hátha megszívlelik őket. Na persze; hogy azt ne mondjam: muhaha. Volt már erre kísérlet épp elég - jól látható eredménnyel.

De ha nem menő a minél-rosszabb-annál-jobb, ugyanakkor balekok sem akarunk lenni, akkor mégis, mi lenne a felelősséggel vállalható ellenzéki attitűd?

Szerintem a minél-előbb-minél-többen-annál-jobb. Vagyis mindent megtenni annak érdekében, hogy a zemberek (ld. fent), akik talán nem érzékenyek a demokráciaelméleti finomságokra, de nem szeretik, ha valaki kizárólagos uralomra tör, akik talán nem értik az unortodox közgazdaságtan kifejezést, de utálják, ha csökken a fizetésük, szóval mindent megtenni, hogy a zemberek is belássák, nagy a baj. A költővel szólva: a fülükbe ordítani, hogy ébredj fel!

Meg kell tenni ezért mindent - mindent, ami objektíve nem ront az ország helyzetén. Ezért volt jó például a 23-i performansz és tüntetés mint apátiából felrázó eszköz, a szilveszteri kossuthterezés vagy a tegnapi akció - mert megfeleltek ennek a kritériumnak. És remélhetőleg ezért lesz ütős a mai tüntetés is: gyertek ti is fél 7-re!

Tehát minél-előbb-minél-többen-annál-jobb! Vagy van okosabb ötlet?