Inkább nem is próbálom összevadászni azt a sok okosságot, amit magyar politikusok eddig mondtak a különböző közvélemény-kutatási eredmények kapcsán. Maradjunk csak a friss eredményeknél, és ezek értelmezésénél.

Az például roppant szórakoztató, ahogy az MSZP egyik háziblogja (csak azért se linkelem) az MSZP+LMP+DK>FIDESZ képlettel ünnepli az Ipsos januári számait.

Kezdjük hátulról. Az Ipsos (ld. még: Szonda) a laikus médiafogyasztók által is jól követhetően erősen lájkolja a szocikat, de bennfentes infók szerint képesek ők ennél komolyabb aljasságra is, ha nagy a tét. A csúnya sztorik helyett talán elég annyi, hogy minden hónapban ők mérik a Fidesznek a legalacsonyabb támogatottságot: http://torokgaborelemez.blog.hu/2012/01/12/kozvelemeny_kutatas_19

A blog azzal indult, hogy az LMP felrázta az ellenzéket a tetszhalotti állapotából és új szellőt engedett be az oroszlánketrec szagú szobába. Aztán végigkövette az ellenzék útkeresését (így, úgy és amúgy) abból kiindulva, hogy a kezdeményezés immár végre "odaát van". Aztán kezdett felfigyelni a külső körülményekre és a legbensőbb énünkre - és az alábbi érzésem támadt.

Az ellenzék nem tartja a kezében a kezdeményezést, de kevésbé a maga hibájából. Lehet, hogy 1-től 10-ig vannak lapja, de bubitól ászig minden a Fidesznél van... És messze nem az államgépezetre és a pénzeszsákokra gondolok, hanem az emberek lelkére. Hiába állanak néha ütőképes lapok az ellenzék kézben, valójában csak akkor tud nyerni, ha a Fidesz elbénázza az aduit...

Konkrétabban? Egyre inkább úgy vélem, hogy ha a kormányt az IMF-EU páros sarokba szorítja, mint Thomas Magnumot Zeusz és Apolló - azaz hipnotizált nyusziként minden gazdasággal és pénzügyi szabályozással kapcsolatos követelésüket teljesítik - akkor kihúzzák a nyakukat a hurokból és nincs az az álamfői desszertációs botrány mi elvenné tőlük 2014-et akkor sem, ha egyenes adásban hugyoznak rá a jogállam sírjára.

Erősen feltételezhető, hogy az IMF-EU pénzzel és a cserébe megkövetelt feltételekkel Magyarország elkerüli a jelenleg érlelődő egzisztenciális katasztrófát, a gazdasági és pénzügyi normalitás visszaállásával pedig előbb-utóbb javulgatni is kezd a helyzet (ha a világé is , persze).

Ha visszatér a létbiztonság, a kormányát a bajban sem elhagyó népünk a mennybe meneszti lelke kulcsának birtoklóit. A baj elhárul, az ország picit élhetőbb lesz, a lelkek megnyugszanak: mégis jó a gazda. A péterfilléreket zsebre teszik, az alku megköttetik.

Ez persze egyfelől nagyon is jó és a visszatérés Európában az egyetlen járható és kívánatos út, még akkor is, ha a Fidesz kormány jár vele jól - mert ez most véletlenül éppen Magyarország érdeke is.

De másfelől továbbra is velünk marad az a politikai kultúra, hatalomgyakorlási módszer és viszonyok hálója, ami annyira gyűlöletes a magyar közéletben - és ezzel az a lelki nyomorúság, ami a társadalmunkat sújtja. Az IMF-EU csak a gazdasági szükségszerűség határáig megy el, onnantól minden ország a maga társadalmának a kovácsa és azt kapja magától, amit megérdemel.

Hogy emiatt a hamu alatt továbbra is lapul majd a tűz? Mindegy, azzal majd foglalkozunk, ha ismét lángol - irány vásárolni, már van miből.

Kemény meló lesz ha az ellenzék ilyen szembeszélben fel akarja ébreszteni az emberekben a felelősségtudatot, a hosszú távú, sőt magát a gondolkodást, hogy ez érdekük távolabb van az orruk hegyénél. Többek között azért is, mert jelenleg kevés ellenzéki erőről, és csak egyetlen parlamenti pártról hihető el, hogy maga is ezt testesíti meg és több, mint puszta Fidesz-utálat és más színű klienshálózat.

Van, lesz rá erőtök és képességetek?

Nem látom a miniszterelnöki utánpótlást az országban. Mindenki Orbán lapátra tevését álmodja a párnája fodraiba, a kormány bukását kívánja már szinte óvodától egyetemig a nép, de elfelejt hozzáálmodni valami nagyon lényegeset. Az alternatívát. A személyt, aki elviszi majd hátán a balhét, a magyar hőst, aki egycsapásra kihúzza a Gyurcs-Orbáni mocsárból a szekeret.

Eddig sem voltunk eleresztve nagy formátumú első emberekkel, sőt, inkább szégyenkeznivaló, hogy kétséges (a fenét: teljesen kétségtelenül szennyes) múltú miniszterelnökök kaptak bizalmat, meg két elmebeteg, nagyzási mániában szenvedő hatalombirtokló.

Ebből épp elég. Na de kérdem én, ki? Bajnai Gordon, mint egyetlen esély? Lassan odáig jutunk, hogy mivel a szar nem mértékegység, Gordonba látjuk bele a Nagy Megváltót, a pannon pumák pusztájának megmentőjét. Vicces. Vagy szánalmas. 

Szánalmas, hogy egyetlen párt– már akik le akarják váltani a nagy vezért – sem tud feddhetetlen, és meggyőző személyt az országot jelentő deszkákra tolni. Pedig befordultunk a finisbe. 

Kellene egy modern Rodolfó, aki előkap a kalapjából egy hiteles fickót. Mert ha nem, akkor pontosan tudjuk mi lesz, mivel Magyarországon személyre vagy személy ellen szavaznak. Ha nem lesz a kormányváltás álmában egy herceg a fehér (najó, Hortyt hanyagoljuk, szóval mindegy milyen színű) lovon, akkor marad, amit érdemlünk. 

Nesze nekünk.

Csak kár, hogy a zászlós mögött nem látni még a sereget, ami megmutatná, hogy ő valószínűleg barát, de még lehet ellened is.

Bajnai Gordon nem tudom, hogy mit ért esszé írás alatt, de amit tegnap a blogjában írt, az tuti, hogy egy szekértábor közepének megjelölése volt.

Nem ír pártokat, hogy kiket vár, nem is utal emberekre, de biztos vagyok benne, hogy a meglevő demokratikus ellenzéket akarja egy karámba terelni. Ebbe bele férhet a a két szoci párt, az egy milliós csapat (Szolidaritásostul) és az LMP-t is ide várja.

Gyakorlatilag egy demokrata koalíciót akar összehozni, s elmondta, mik az első feladatok. Ő lenne a karmester, s kér mindenkit, hogy a meglevő ellentéteket félretéve kezdjenek el együtt tevékenykedni.

Evvel csak az a gond, hogy ezen politikai alakulatok, főleg a két szoci párt, olyan embereket tartalmaz, akik gyakorlatilag lejáratták magukat, fényük megkopott, s őket nehéz lenne a megújulás embereiként beállítani. Másrészt az LMP ugyan pedzegette korábban egy nagykoalíció lehetőségét, de ez csak elméleti síkon tette, és száz százalék, hogy a párt széteséséhez vezetne egy Gyurcsánnyal való megállapodás (magyarul kizárt).

Viszont a Szolidaritás olyan erősen szervezi magát, hogy komoly támogatottsága lesz, ha nem csak a pillanatnyi helyzet miatt emeli fel a szavát, hanem konkrét gazdasági/társadalmi programot hirdet. Ha ez konkrétan a most leírt második Bajnai program egy változata lesz (ami egyáltalán nem irreális), az mindenkinek komoly fejtörést fog jelenteni a parlamentben.

És ez igaz a kormány oldalon, és igaz a zöldek, a pirosak és a fehérek (Jobbik) soraiban is. Egy reális és igazságos cél, mely feladatot, s nem ellenségeket lát, a kiábrándult jobboldaliakat számára is vonzó lehet. Az más kérdés, hogy sok jobb oldali a mai napig védi OV-t, mert ő most megmenti a hazát...