Inkább nem is próbálom összevadászni azt a sok okosságot, amit magyar politikusok eddig mondtak a különböző közvélemény-kutatási eredmények kapcsán. Maradjunk csak a friss eredményeknél, és ezek értelmezésénél.
Az például roppant szórakoztató, ahogy az MSZP egyik háziblogja (csak azért se linkelem) az MSZP+LMP+DK>FIDESZ képlettel ünnepli az Ipsos januári számait.
Kezdjük hátulról. Az Ipsos (ld. még: Szonda) a laikus médiafogyasztók által is jól követhetően erősen lájkolja a szocikat, de bennfentes infók szerint képesek ők ennél komolyabb aljasságra is, ha nagy a tét. A csúnya sztorik helyett talán elég annyi, hogy minden hónapban ők mérik a Fidesznek a legalacsonyabb támogatottságot: http://torokgaborelemez.blog.hu/2012/01/12/kozvelemeny_kutatas_19
Török Gábort már csak azért is érdemes ide linkelni, mert abban helyesen jár el, hogy idősorként és az egyes intézetek eredményeit egymás mellé téve közli a pártok támogatottságának változásait. És azzal is csak egyetérteni lehet, hogy ebben a két választás közti időszakban nem nagyon közöl ezekkel kapcsolatos elemzéseket. (Persze más elemzéseket se nagyon, inkább marad a biztonságos trivialitások szintjén, de erről majd máskor). Ilyen magas választói passzivitás mellett ez ugyanis nem volna túl messzire vezető, legfeljebb a tendenciák megállapítására lenne alkalmas.
Olyanokat mondani pedig, hogy csökken a Fidesz támogatottsága, stagnál az ellenzéké, és nő a passzívak és bizonytalanok aránya, nem nagyon érdemes - elmondták már ezt sokszor az elmúlt évben, és még mindig igaz. (Bizonyságul lásd fent az imént szapult Ipsos grafikonját, hogy némi következetlenséggel én is szórakoztassam az olvasót. Kis segítség: a legmagasabbra törő szürke csík a nem tudja/nem mondja meg választ adók aránya, az ezt követő türkiz azoké, akik nem mennének el szavazni. A többit találjátok ki.)
Olyat meg különösen nem érdemes csinálni, hogy összeadjuk a számokat, és azután örvendezünk. Ennyi erővel összeadhatnánk a Fidesz és a Jobbik eredményeit is (kb. ugyanannyira lenne megalapozott), aztán szomorkodhatnánk.
Akkor mivégre ez az egész? A közvélemény-kutatási eredmények mehetnek a kukába? Természetesen nem, de ebben az időszakban és ilyen szintű adatokkal nincs sok értelme foglalkozni, hacsak nem önigazolásra, vágyaink és félelmeink kivetítésére, sántító érveink nem túl stabil alátámasztására használjuk őket (ahogy ezt a szoci blogger is rettentő szórakoztatóan előadja - na jó, belinkelem). A részletes adatokat tartalmazó adatbázisok ettől még aranybányák lesznek a pártok agytrösztjei és a valódi politológusok (vö. politikai elemzők) számára.
Mi pedig örvendjünk tovább a Fidesz hatásos önmegsemmisítésének köszönhetően legörbülő grafikonnak, csüggedő lelkünket acélozzuk azzal, hogy február elején, a januári fizetések utalásakor ez a folyamat töretlenül (netán gyorsulva) folytatódni fog, és még véletlenül se gondoljunk bele, mit csinál rosszul a komplett ellenzék, hogy még mindig ott tart, mint 2010. tavaszán.
