A Címben szereplő műszer minden repülő elengedhetetlen tartozéka. Minden valamire való gépben benne van, még a sárkányrepülők műszerfalára is kerül belőle egy:

Ez semmi másra nem jó, mint az, hogy a gép pillanatnyi helyzetéről tájékoztat, megmutatja, melyik irányba (jobbra-balra, előre-hátra) dől a gép. Ennek használata azért fontos, mert a repülőgépben tapasztalható erőkből nem egyértelműen érzékelhető a gép valóságos helyzete. Ahogy egy repülővezető fogalmazott egy előadásban: Nem az van, mint amit a székben érzékelünk.

A magyar politikában ennek a funkciónak nincs megfelelője. A mai Népszabadságban megjelent cikk viszont egyértelműen rámutatott arra, mi is történik valójában ebben az országban. A rendszerváltás utáni gazdaságpolitikai irány kialakított egy olyan, ma már fenntarthatatlan rendszert, mely hazánk számára egyre romló gazdasági állapotokat eredményezett. (Lehetne azon vitatkozni, hogy ez eredetileg jó irány volt-e, de ez a ma szempontjából mellékes.)

Ehhez 2006 őszén hozzá jött egy morális válság (ma már tudjuk, hogy nem csak Gyurcsány Ferenc, hanem Orbán Viktor részéről is), ami végleg aláásta az akkori politika szereplők szavahihetőségét. Ennek egyértelmű jele, hogy két olyan párt is bekerült a parlamentbe, melyek nem voltak tagjai korábban a T. Háznak.

Bajnai elvitathatatlan érdeme, hogy a 2010-es választás előtti időszakban megakadályozta az ország csődjét. Praktikusan elkerültük azt a folyamatot, amin végig ment a görög nép az elmúlt két évben. Ez számára akkora hitelességet biztosít, mellyel ma senki más nem rendelkezik a politikában résztvevő emberek közül.

S pont ezért sokan benne látják Orbán Viktor lehetséges kihívóját 2014-ben. Ezért állt mögé a MSZP, a DK és a Szolidaritás után a Milla is. Ha viszont megnézzük Bajnai elképzeléseit a jövőről, azt látjuk, hogy az semmilyen módon nem haladja meg azt a régi gazdasági irányvonalat, mely a kilencvenes évektől alapvetően semmit nem változott.

Az orbáni rendszer ezen elképzelésen ugyan túllép, mert alapvetően nem a külföldi tőkére akar építeni, hanem a magyarországira. Viszont amit ennek nevében véghezvisz, az nem egy felelős államférfihez méltó. Ezt tudjuk, s ennek eredménye a közös ellenségkép megjelenése a baloldalinak nevezett politikai képződményekben. (A baloldaliságukkal vitatkoznék, de ez nem ennek a posztnak a témája.)

Amit viszont Bajnai ezzel szemben akar, az azon túlmenően, hogy a korábbi, sok nehézséget okozó irányvonalnak a restaurációja, pontosan ugyan ahhoz fog vezetni, mint ami ellen most fel akar lépni. Újra ki fogja termelni a jelenlegi despotikus államhatalmi helyzetet, s utána kezdődhet ez egész újra. Az akkori helyzet viszont a jelenleginél is sokkal rosszabb lesz, és nem sok olyan ember van ebben az országban, akinek ez valódi érdeke lenne.

Egyébként, ha bárki el kezdene kampányolni egy hasonló tervvel egy fejlett országban, mondjuk Németországban, Angliában, Amerikában, Kínában vagy Japánban, az ugyan ilyen élénk vitát hozna létre, mint nálunk. Csak a diskurzus tárgya lenne gyökeresen eltérő. A fő kérdés ugyanis az lenne, hogy az ember őrült vagy hazaáruló. Mert amiben ő gondolkodik, az a magyar munka és a magyar szellemi tőke végső kiárusítása. Erre mondom azt, hogy  NEM, NEM, SOHA!

Csak a legtöbb ember nem jut el idáig, s ebből adódóan a magyar ember nem tudja, mi is történik valójában velünk (nincsen műhorizontunk, egy objektív külső viszonyítási pontunk, ami azt mutatja, ami valójában van) . Aki meg érti ezt a folyamatot, az nem veszi észre az ország egyéb bajait, mert csak az Orbáni propagandára figyel, mely ezt pontosan megfogalmazza, és szavakban tesz is ellene (a tetteket azt inkább hagyjuk most...).

A legtöbb ember viszont idáig nem is jut el: nem érti, nem látja és nem tudja miért van az ország lejtőn, s minek köszönhető egy dél-amerikaihoz hasonló politikai rendszer létrejötte. A közös ellenség legyőzésének vágya, a korábbi gazdasági irányvonal visszaállításával, egy még nagyobb társadalmi katasztrófa okává válhat, mert az ilyen gazdasági irány kitermeli a maga despotáit is.

Ilyen módon aki 2014-ben Bajnaira szavaz, az nem valami mellett foglal állást, hanem az Orbáni ámokfutás ellen szavaz. Ez viszont pontosan az a politikai váltógazdaság, amiről eddig is mindenki tudta, hogy a magyar bajok egyik forrása, mert nem egyfelé húzzuk a szekeret.

Mondta a Kedves Vezető a katonai díszszemlén és meg is jelent annak rendje és módja szerint a sajtóban leírva az elkapott hanganyag. (Nem, ettől még nem szabad a sajtó, bár kétségtelen, hogy börtön sem jár érte - na de csak egyszer sikerüljön végre kilépni a zUnióból!)

De én meg vagyok győződve arról, hogy a Kedves Vezető - akinek folyamatos kappanosodását alig tudja már az öltönye és a inggallérja fűzőként kordában tartani és a gombok sírva könyörögnek és aki úgy veti oda a szavakat, mint egy első generációs pártfőtitkár - valójában nem ezt mondta. Ez csak az öncenzúra vagy a sorok közötti olvasás képességének hiány lehet.

Szerintem azt kellett, hogy mondja: "Nincs köztük (mikrofonzaj) Kövér, az a halálom...", a "Pocakos Tábornok....(mikrofonzaj)"...

Ha így, nagybetűkkel olvassuk, máris világok bontakoznak ki előttünk, szédítő perspektívákkal arról, mitől is irtózik és mitől nyugodott meg Orbán Viktor. Ezek felfedezése az Olvasó házi feladata...

Adott egy diplomás ember. Bevallottan becsap egy rakat embert, és ebben a legfőbb ellenfele sem különb. Aztán szerepcsere jön, ellenfele túlnyervén magát egy választás után romba dönti az országot. Ennek következtében az lesz a hős, aki az országban marad, aki elmegy, csak a jobbat kapja. "Szerte nézett s nem lelé Honját a hazában"

És persze csodálkozunk, hogy ezen nagyszerű emberek hatására, józanul végiggondolva, sokan távol maradnak a politikától. Ami itthon a politikai csatározások során megy, az a Balkánon sem elfogadott már. Afrika és Amerika déli részeit idézi a mai magyar közállapotok folyamatos válsága. Én nem tudom, ezen emberek hol élnek, de amit tesznek, az nem a jelen helyezünk okainak hathatós megváltoztatása és megszüntetése, hanem az újabb nehézségek folyamatos újrateremtése.

Egyre inkább úgy tűnik, hogy ez a jelenlegi kormány pocsék munkájának az lesz az eredménye, hogy ötven évvel visszafejlődünk. Egyéni érdekek által vezérelt munkájuk összességében több kárt okoz, mint hasznot. Zsarátnok város is újjá lett alapítva. A szűkösség szemléletük arra állt rá, hogy ide nekem az oroszlánt, miközben mástól a legalapvetőbbet is elveszik. Én nem sajnálom senkitől a pénzt, de aki úgy szerez egyre több pénzt, hogy közben másokat gyakorlatilag meglop, az nem becsületes ember.

Amikor összefogásról beszélnek ezen jó emberek, az arról szól, hogy mi. Mi, és senki más. A hétvégén volt Veszprémben egy Jobbik ellenes tüntetés. Pedig a Jobbik térnyerése nagyon jól jellemzi a helyzetet. Szociológiai tény, a szélsőséges mozgalmak akkor erősödnek meg egy társadalomban, ha a szekér nem megy. És ez most mindenki a saját bőrén érzi. Ennek megfelelően folyamatosan nő a Jobbik támogatottsága, főleg, hogy a gondok forrását jól meg tudják fogalmazni. Amikor valaki ki meri mondani, hogy nem a Jobbik térnyerése a probléma (az maximum következmény, póriasan szólva tünet), összekeverve a szezont a fazonnal az egyik oldalon arról beszélnek, hogy az LMP a Jobbikot támogatja. Ez badarság, elterelik a lényegről a figyelmet.

Az igazi kérdés, hogyan lehetett ebben az országban a Fidesz élet és halál ura? Milyen felelősség terheli ebben morálisan és politikailag az utolsó két "Szocialista" kormányt? Avval, hogy éhség sztrájkolni kimegy valaki, a szerecsen nem lesz megfürdetve. Ahhoz bizony megújulás kell, ami elmaradt. És nem először.

Nem merünk már lassan egymás szemébe se nézni, mert egyre több embernek vajas a füle. Aki az elmúlt húsz évben semmi olyat nem tett, amiért fájhat a feje, az zömmel nem is szólalt fel nyilvánosan a köz érdekében. Aki meg megpróbált ilyenként mégis valamit tenni, a két oldal együttes erővel taszigálta be abba a dagonyába, amitől a magyar politikai elit irdatlanul bűzlik. A veszprémi eset kommentálása is pont ennek a része.

Holnap reggel fel jön a nap. Kérdés: használjuk is ezt a tényt valamire, s merünk dolgokat végre látni is? Vagy csak vakon (lehunyt szemmel) cirkálunk tovább, nehogy észre kelljen venni az egyértelmű tényeket, melybe unos-untalan beleütközünk, s akadályozzák az értelmes jövő kialakítását?

Most mindenki erről ír, de erről nem lehet nem írni. A hír: Szegedy Csanád Jobbikos potentát nagymamája zsidó származású. A Jobbik eddig csak a pornósok pártja volt, immár a multikulturalizmusé is - hol élünk?

Alapesetben kit érdekel.... De ez az adott helyzet sablonosan vicces és egészséges rosszindulattal rendelkező emberekben a jól ismert "káröröm" elnevezésű érzést váltja ki. Visszanyalt a Dávid-csillag, ahogy Imrédy Béla miniszterelnöknek is 1939-ben. Megérdemli.

Fel nem foghatom: hogyan hiheti azt egy ember, hogy ilyen nem derül ki? És ami ugye önmagában semmi, de egy szélsőjobb, antiszemita párt politikusának lenni így elég merész húzás (nem tudta - persze....)

De nekem a káröröm után kényelmetlen érzésem is van. Mégpedig az, hogy itt parasztnak használnak egy sakktáblán és egy nagyobb játszma részeként röhögtetik ki velem ezt az embert. És így már a kárörvendésem sem teljes, a francba...

Ki rontja el az örömömet? Kinek köszönhető ennek a kellemetlenül dugdosott hírnek a megfelelő helyre eljuttatása? A Fidesz? A Jobbik? Egy sértett, partvonalra szorult vagy volt jobbikos? Segítsetek.

Kedves jelenleg és wannabe politikusok. Kevés olyan múltbéli folt, takargatni való tény, gyengeség és gyarlóság van, ami ne lehetne hihetően magyarázható vagy megbocsátható - ha nem vagytok képmutatóak, hiteltelenek vagy őszintétlenek. De ha igen, az első alkalmas pillanatban belebuktok.

Schmitt Pál példája lebegjen a szemetek előtt. És habár úgy tűnik, sosem fog sor kerülni rá, már Orbán Viktor is sorszámot húzott, csak nem tudjuk hányan vannak még előtte.

Meg sem jelent az a hír az Indexen, ami egyértelművé tette, hogy a Fidesz elengedte Schmitt Pál kezét.

"jogalkotási rutineljárás miatt kell változtatni a parlament működési szabályain", "nem Schmitt Pál leváltására vagy lemondására készülnek", írja a hvg.hu fideszes forrásokra hivatkozva. Hát persze.

Nem elég, hogy Schmitt összeollózta a doktoriját és hazudott róla, és ezt jövő szerdai "ítélethirdetésében" várhatóan egyértelművé teszi az ügyet vizsgáló bizottság.

Szegény Plagi bácsi pechére az a Fidesz, amely három részre szakadt a kommunista múlt feltárása ügyében, sehogy sem tud olyan, a választók előtt is védhető megoldást találni, ami ne érintené a szocializmus alatt miniszterhelyettesi rangban sportvezető Schmittet. Akinek ráadásul további komoly kérdőjelek vannak a múltjában...

Miért érezni némi kárörömöt a posztban? Elvégre Pali bácsi egy kedves, joviális ember, nem árt senkinek. Csak éppen egy korlátolt, gerinctelen figura, akit kizárólag azért választott ki Orbán Viktor, mert tudta, hogy buta, hiú és könnyen kézben tartható, és véletlenül sem fog okvetetlenkedni, ha éppen a jogállamot lebontó törvényeket kell szignálnia.

De elkészült a nagy mű, felépült a centrális erőtér intézményes leképezése, nincs többé szükség Schmitt Pálra. Ezért lemondatják, és megválasztanak egy, akár még tiszteletreméltónak is mondható új elnököt. És még ők lesznek a jófejek.

De ne tévedjünk: Schmitt Pál bukása egyben Orbán személyes lojalitásra építő autoriter politikájának is a bukása lesz. És ezért köszönet illeti a Schmitt ügyeit feltáró és ügyesen napirenden tartó HVG-t, valamint az ügynökügyet előhúzó LMP-t.

Amikor Orbán Viktor kormányra került, még nem hitte, hogy békaemberekkel fog találkozni.

Hogy ennek ne lenne értelme? Hát épeszű embernek tényleg csak annyi, hogy rögtön érti a célzást Bacsó Péter "A Tanú"-jára. Ebből az akkor még nem élt generációk is képet kaphattak az '50-es évek koncepciós eljárásainak megdöbbentő, de halálos bornírtságából.

Orbán Viktor stábja és tanácsadói azonban tényleg nem vicceltek. Beültek az időgépbe és idehozták nekünk azt, amiről tényleg hihető volt, hogy elmúlt. Hol fog ez megállni? Ha nem lennénk az EU tagjai, akkor tulajdonképpen már semmi sem állna a kormány útjában, hogy ne csak a kormányzati kommunikációban jelenjen meg a szovjet múlt? Vagy annak posztmodern putyini változata? Azért ez hátborzongató...

A demokratikus társadalom érdekérvényesítési és önvédelmi eszköztára a kormány számára külső pénzügyi és média körök támadása, belső ellenség az államigazgatás legmagasabb szintjein, sötétben bujkáló balliberális lobbisták, akik aláaknázzák népünk vezérének gyönyörű eredményeit és diszkreditálják a zúnió és mindenki más előtt, míg szegény tehetetlen kormány csak néz, mint egy kidobott kiskutya.

Nincs más megoldás tehát: éberség fokozása, a titkok körének bővítése, az emberi szabadság korlátozása, az erőforrások irányítás alá vétele, különben lőttek a Nagy Célnak és ezt Igazi Magyar Ember nem akarja, tehát egyetért mindezzel. Aki igen, tűzzön kokárdát!

Amit nem tudok eldönteni (1995 óta): mindezt ezt komolyan gondolják vagy maguk jókat röhögnek, amikor a saját nyilatkozataikat olvassák. Nem tudom melyik a jobb, félek egyik sem.

Eredetileg nem akartunk Schmitt Pálról írni, mert úgyis minden blog és online hírportál ezt ontja, mi meg törekszünk nem azt csinálni, amit más, akkor sem, ha egyetértünk vele, meg túl gőgösek is vagyunk ahhoz, hogy túl magas labdákat csapdossunk.

De mivel a disszertációs simli az autóbalesetessel ellentétben valamiért tartósan a média címlapjain van, illetve ott van tartva (nyelvszépészektől bocsánatot kérek), nem mehetünk el tovább Schmitt Pál mellett. Igen, mellette és nem az ügye mellett - annyira azért nem állunk be a kórusba.

Nem értem miért van ott a köztársasági elnök székében ez az ember? Azt természetesen értem, hogy miért kellett az udvari bolondnak és a királynak posztot cserélnie (erre szót is kár vesztegetni), de azt nem, hogy Schmitt Pál miért vállalta a trónusra ültetett félkegyelmű szerepét...?

Megvolt neki minden: sportsikerek, karrier, tisztelet - állampárti múltja, esetleges priuszai a kutyát nem érdekelték, mérsékelt szellemi képességeiből a közvélemény semmit sem érzékelt. Emlékszem valamikor a '90-es években láttam vele egy riportot és azt mondtam valakinek tini fejjel: ez az ember europér, belőle el tudnék képzelni köztársasági elnököt - nem hittem volna, hogy ez a gondolat horror paródiaként fog megvalósulni...

Schmitt Pál Ikaroszként elfelejtette korlátait és hagyta, hogy hülyét csináljanak belőle - óvatlanul kiment a napra és a vajat már a köldökéből is kapargathatja. Megérdemli, egy percig sem sajnálom. Erkölcsi bukása totális, közjogi aláhullása időszerű - politikairól nem beszélhetünk, mert olyanja neki (mármint politikai relevanciája) soha sem volt.

Mindezek ellenére akkor is ott motoszkál bennem az összeesküvés elmélet lehetősége: hogy megérdemelt sorsa felé nem az ellenzéki média és leleményes újságírók, hanem a Miniszterelnöki Hivatal toszogatja az ellenzéki sajtó lelkes közreműködésével. Orbán Viktor kezd súlyosan elkopni, a kormány kénytelen lesz porig hajolni az EU-IMF párosnak, és ahogy a Trianoni békeszerződést sem írta alá minimális súllyal rendelkező politikus, úgy ez sem kapcsolódhat a Kedves Vezetőhöz, akit politikai asylumba kell küldeni a kezdetektől  erre kinézett helyre.

Nem mondom, hogy hiszek ebben, de lehet, hogy valóban most jött el az idő és ennek előkészületei zajlanak, ahol Schmitt Pál paraszt a sakktáblán, aki eleve ezért lett odatéve.

Egy nevetséges ember tragédiája....

A teljes nyugati sajtó miattunk veri a palávert. Ez nekem mindig gyanús. Főleg, mikor olyan hevesen teszi, ahogy most. Azt hiszem, ennek az egész perpatvarnak két szintje van. Egy, ami Európáról szól, egy, ami rólunk. Ami rólunk szól, azt csak mi értjük, akik itt élünk: a sebtiben és szakmaiatlanul meghozott (nem csak) sarkalatos törvényekre gondolok.

Az Alkotmánybíróság haldokló medúzává puhítása, a Jegybank trükkös korlátozása, az adatvédelmi biztos hivatalának kiherélése. Ezekért nekünk kellene az utcára menni, épp ahogy ötvenhatban. De akkor a Nyugat nem segített. Most viszont úgy tűnik, segíteni akar. Na, ezt én – ne haragudjatok meg – de nem veszem be. Akkor sem segített, most miért tenné? Mert szegény magyarok lassan diktatúrába fulladnak? Ugyan! A jóságos Európa képe már a Római Birodalom környékén szertefoszlott. Messziről bűzlik, hogy más érdekek állnak a háttérben. A tét jóval nagyobb.

De nézzük a másik szintet:

Ez a szint Európáról szól. Ahol van egy ország, ami szembemegy a jelenlegi trenddel, vagyis az unió még unióbbá való gyúrásával, vagy ha tetszik: az Európai Egyesült Államok létrehozásával. Egy ilyen trendben elkezdeni a szuverenitásunkért harcolni, s mindig összeakasztani kurucos bajszunkat a központtal… nos, ez minimum nem szerencsés. Orbán a legrosszabbkor húzta ki a gyufát Brüsszelnél. Tombol a válság, az USA lassan nem csak sub rosa, de nyíltan dörzsöli a kezét az euró szétesésére várva, ahogy tisztítgatva, ápolgatva saját kis fontocskáját, csendben ezt teszi az Egyesült Királyság is, az EU meg saját hányásában agonizál.

Ez a játék nem biztos, hogy csak arról szól, hogy Orbán egy falusi betyár nagyratörő (önkényuralmi-jellegű) álmokkal, és alapvetően nem szimpi Merkeléknek, hanem arról, hogy csúnyán beleköphet a levesbe. Mármint a levésbe. Mert lassan az unió léte a tét, és ha minden ország úgy kezd el pattogni, mint Magyarország, akkor szétesik a rendszer.

Az USA meg (és Kína is, ha okos) dörzsölheti tovább dagadó tenyerét.